Guzel Jahina: Zulejka kinyitja a szemét – Könyv – kritika

Guzel Jahina: Zulejka kinyitja a szemét

A tatár származású Guzel Jahina forgatókönyvnek készült kézirata évekig várakozott egy asztalfiókban. A nagymamájától hallott történetek a kulákok 1930-as évekbeli szibériai kitelepítéséről filmért kiáltottak. (Számos nagytotál lehetőségét kínálva a végtelen hómezőkről, erdőségekről, no meg az Angara-folyóról.)

Film ugyan nem lett belőle, de a regény minden elképzelhető díjat besöpört, és több mint 30 nyelvre fordították le. Világsiker.

A könyv első részét (Az ázott csirke) olvasva meg is érted, hogy miért. Ez a kezdő kb. 90 oldal ugyanis csodaszép. Az erőszakos férje és az életét megkeserítő anyósa által sanyargatott Zulejka minden megpróbáltatását az élet megváltoztathatatlan velejárójának tekinti. Emberi jóságát pajzsként hordozva elvisel minden létező elnyomást, amik a paraszti lét, a patriarchális társadalom és a nem kifejezetten nőközpontú iszlám vallás sajátos kombójában érik. Mintha egy varázslatos tündérmesét olvasnál a legkisebb leányról, aki a mese kezdetén, hát nem éppen a legjobb passzban van. De aztán…

De aztán jön a kitelepítés.

De aztán kiderül, hogy Guzel Jahina olyan átkozottul magasra tette a lécet saját maga elé ezzel a pár fejezettel, hogy utána már nem is nagyon bírja újra átugrani.

Zulejka, a munka alapú társadalom tökéletes állampolgára. A belét kidolgozza, mielőtt kitelepítik Szibériába. Utána is a belét kidolgozza. Viszont a munkatáborban, veszi észre ámulva, jóval kevesebb szívatásban van része, mint annak előtte. A melón és azon kívül, hogy neveli a gyermekét, sok egyéb minden nem is történik vele. Kettőt nem nyikkan a könyv hátralévő részében. Zulejka igazából egy tanulatlan parasztasszony, és, mondjuk ki, nem egy túl érdekes személyiség.

Már abból nyilvánvaló ez, hogy a főszereplő villámgyorsan elveszíti nézőpont-karakter jellegét. Noha ez a sztori akkor működhetne igazán, ha végig Zulejka szemszögéből látnank, megtartva, amíg csak lehet, a karakterre jellemző naív bájt.

Ráadásul Zulejka tatársága sem olyan hangsúlyos, mint várnád. A kisebbségi lét jellemzői, a népi élet hétköznapjai, a szóhasználat, hiedelmek mind-mind ellövésre kerülnek már a legeslegeljén.

Így aztán az egyéb kitelepített deklasszált elemek ügyes-bajos és apró-cseprő ügyei kerülnek előtérbe. Majd Zulejka porontya nyiladozó értelmének megnyilvánulásait követheted.

Vagy éppen Ignatovot, a könyv másik főszereplőjét, a „Vörös Horda harcosát”, az egyetlen karaktert a sok helykitöltőnek szánt papírmasé alak mellett, akinél megfigyelhető némi jellemfejődés. Bár Ignatovon meg az nem segít, hogy igazából elég nagy barom.

Most egy pillanatra álljunk meg itt és képzeljük el a két főszereplő között kialakuló mérhetetlen vonzalmat. Nem megy? Nem? Guzel Jahinának sem sikerült teljesen.

A Zulejka kinyitja a szemét című könyvben tulajdonképpen a címe a legjobb. (Ezt Jahina is tudja, több ízben is e mondattal kezd egy-egy fejezetet.) Könyve tipikus láger-regény. Felmondja a kötelezőt, de a kraft hiányzik belőle. Sem a szenvedélyes szerelmet, sem az átélt tragédiákat, – noha vannak dögivel, – nem képes kellően hatásosan átadni. A letelepedés kezdeti zűrzavarát követően jórészt maradnak a szürke hétköznapok.

A nagyszerűen sikerült első négy fejezet szintjét egyetlen későbbi jelenet közelíti csak meg: Lejbe professzor előjövetele a saját magára kényszerített burokból.

De nem rossz azzal sem találkozni, mikor Zulejka erdőbéli csatangolása közben, minő véletlen, egy-két bekezdés erejéig visszaköszönnek Richard Powers gondolatai, a két poszttal ezelőtti Égig érő történetből.

A Zulejka kinyitja a szemét című könyv nem annyira középszerű, hogy abbahagyd, de azért olvasás közben úgy a felétől már folyton azt várod, hogy mielőbb túllegyél rajta.

Mindenki szerencséjére Guzel Jahina, úgy tűnik legalábbis, időközben elvégezhetett egy kreatív írás-tanfolyamot, így következő regénye, A Volga gyermekei már határozottan jobban sikerült.

Ha pedig maradnál a nagy Oroszország + kisebbségi lét + női író vonalon, Narine Abgarjan Égből pottyant három almája jóval erőteljesebb hatással bír, ott tényleg összeszottyadsz egy kicsit a történet végére.

7,4/10

Guzel Jahina: Zulejka kinyitja a szemét
Európa Könyvkiadó. 2017. 512 oldal

Ez is érdekelhet:
Visky András: Kitelepítés

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük