Visky András: Kitelepítés – Könyv – kritika

Visky András: Kitelepítés

Ha a szószékről az Úr mindeneknél előrébb valóságát hirdeted az 1950-es évek végi Romániában, nagyjából akkor, amikor az elvtársak törvényben adják minden érintett tudtára (köztük az Úréra is nyilván) hogy Isten nem létezik, ne csodálkozzál, hogy sittre vágnak pár évtizedre.

Az, hogy erdélyi református magyar vagy jószerivel nem is szoroz és oszt különösebben.

Az Úr és a kommunizmus keszekusza, még bőven finomításra szoruló kapcsolatrendszerének köszönhetően az asszony, hét gyerekével egyetemben pedig megy az ország túlsó végére, a lágerbe.

Visky András Kitelepítés című regénye ennek a nagyjából négy és fél évnek a története, Visky András gyermeki nézőpontján keresztül, aki karon ülő kisdedként indult a semmibe vezető nagy utazásra, a kietlen Bărăgan-síkságra.

A narrátor személyének köszönhető a Kitelepítés egyik fő erénye, az állandó rácsodálkozás gyermeki hangja, amely lehetővé teszi, hogy a kommunista diktatúrákban szokásos tomboló őrület feloldódjon és kisimuljon a nyiladozó értelem látószögén keresztül. Szürreális, no. Dragomán Györgynek A fehér királya juthat erről a fogásról eszedbe, azonban míg ott folyamatosan ugyanazon az egy, gyermeki hangon szól az elbeszélő, addig a Kitelepítésben összekeveredik a kisgyermek hangja az 50 évvel későbbi felnőtt beletörődő lamentálgatásaival és filozófikus elmélkedéseivel. Mindez így együtt ellenállhatatlanná varázsolja a szöveget.

Szögezzük le, Visky Andrásnak hatalmas szerencséje van a szüleivel. Így a Kitelepítés nem csak egy sima lágerregény lesz, hanem a család megtartó erejének és az égben köttetett szerelemnek a könyve is. Mindig a nők az erősebb nem, igen? Ahol a férfiak már régen feladták, ott a nők gürcölnek tovább, „szembenéznek a szerelemmel és a halállal”. Sollich Júlia pedig éppen hétszer hal meg a lágerben.

A szerelemről pedig csak annyit, hogy a sárga irigység emészt olvasás közben, amint látod, hogy ez a két ember, Visky szülei képesek ennyire odaadón szeretni a másikat. Ez a szerelem pedig újabb dramaturgiai fogással járul hozzá a könyvhöz, mégpedig a suspense-el: az nem lehet, nem, nem és NEM, hogy ez a két ember ne találjon újra egymásra.

Visky Andrásnak az Úrral is szerencséje van. (És az Úrnak is Visky András családjával.) Az édesanya állandóan magával hordozza a Könyvek könyvét, így a családdal együtt az Urat is kitelepítik és a lágerben köt ki Visky-ékkel. Így válnak a Biblia szavai és történetei a Visky-család számára saját helyzetük tükörképévé, megélt valósággá. A Kitelepítés című könyv pedig bibliai erejű, áradó szövegfolyammá. (Érdekes, hogy a közelmúltban világsikert aratott hasonló témájú Zulejka kinyitja a szemét mennyire erőtlen a Kitelepítéssel összevetve.)

Nyilván nem mindenki van oda a jobbára csak az olvasást nehezítő posztmodern trükkökért, mint például a minden bekezdés = egy mondat, összefolyó párbeszédek és egyéb szövegrészek, valamint a mondat végi pont MEGDÖBBENTŐ hiánya. Azonban amikor már éppen azon vagy, hogy levonnál te magad is egy pontot, kiderül, hogy

„… itt nem erről van szó mégsem, hanem a rendelkezésemre álló szavak ürességéről, valaki megfosztotta őket a jelentésüktől, ezért aztán sokszor el kell mondanom ugyanazt a történetet, hogy valami legyen belőle mégis, nem tudok pontot tenni a mondatok végére, mert nincs is végük”

Ott a pont.

Visky András két jól bevált dolog közül választhatott műve lezárásánál: vagy befejezi a családi történetet az egymásra találással, slussz, vagy röviden összefoglalja, ami fontos ezután következik még a család életében, kielégítve ezzel az egyszeri olvasó jogos igényét, ha már az sikerrel a szívébe zárta az egész famíliát. Visky András ehelyett inkább úgy döntött, hogy egy kicsit belekap ide is, meg oda is, de azért, hm, nem viszi nagyon túlzásba a jelentőségteljességet… így a záróakkord értelemszerűen már nem képes egyenértékű lenni a korábbi évek elemi erejű gyötrelmeinek krónikájával.

De nyugi.

Még ha azt gondolod is, hogy ez az egész lezárás cakkumpakk felesleges, úgy is nagyon nehéz nem arra a megállapításra jutni, hogy a Kitelepítés az utóbbi évek egyik legszebb magyar regénye.

9/10

Visky András: Kitelepítés
Jelenkor Kiadó. 2022. 440 oldal

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük