Barbara Nickless: Vér a síneken – Könyv – kritika

Senkit ne tévesszen meg a borítóra pingált „női pszichotriller” jelzés. Ez nyilván csak arra szolgál, hogy a krimiirodalom műfajának legaljáért rajongók bepakolják a táskájukba vásárolgatás közben. Ha már ugye, női szerző és női főhős… És milyen jól teszik amúgy, ha belerakják! A könyv, jóllehet NEM női pszichothriller, hanem krimi, határozottan a jobbak közül való.

Sidney Rose Parnell, a poszttraumás stressz szindrómával küzdő iraki veterán vasúti zsaruként próbál helytállni a hétköznapokban. Ami nem könnyű, ha állandó rémálmaid és látomásaid vannak. Egy brutális gyilkosság hatására azonban Sidney Rose rákényszerül, hogy magasabb fokozatba kapcsoljon.

Egy kompetens nyomozót pedig (helló, Bosch, helló, Reacher) mindig szívesen követ az ember. Egy sérült, kompetens nyomozót pedig még a szívébe is zár. És bár Sidney Ros eléggé elcseszett, a bűnügyet mégis biztos kézzel fejti fel.

Persze a könyvben azért felbukkannak a jól ismert klisék is: a zsaru, akinek nem igazán kéne, de azért juszt is beleavatkozik a nyomozásba. Vagy az előbb-utóbb menetrendszerűen felbukkanó személyes szál, ami a bűnügyhöz kapcsolja a nyomozót. Ez utóbbit szerencsére sikerült jól beilleszteni a cselekménybe. Parnell múltja a gyilkossági nyomozással párhuzamosan kezd kibomlani, de csak apróbb részleteket kapunk, a nagyobb képhez várnunk kell a további kötetekre.

És természetesen hatalmas plusz pont jár Sidney Rose és az ugyancsak PTSD-ben szenvedő K9-es keresőkutya, Clyde szeretetteljes kapcsolatának bemutatásáért. Valószínűleg minden állatbarát szíve megmelegedik e jelenetek olvastán.

Egyedül a fejezetek eleji bevezetők zökkenthetnek ki a könyv ritmusából. Igazából semmi szükség rájuk, hiszen ugyanarról szólnak, ami a szövegben szépen adagolva elhangzik. Tetejébe el is ütnek az alapszöveg szikárabb stílusától. Ezek olvastán tényleg egy bugyuta, lelkizős thriller juthat az olvasó eszébe (ld. Borsa Brown: Végzet).

De szó se róla! Ezzel együtt A vér a síneken még mindig a legjobb krimi, amit ebben az évben olvastam. Sőt valamivel több is, mint krimi, mivel pont a kellő mértékben dúsítják akciójelenetek. Pl. a kihallgatás Sidney Rose konyhában simán képes arra, hogy még a vérnyomásodat is megemelje.

A könyv vége viszont túlságosan akció-orientált az addigi nyomozgatáshoz képest. Már-már tényleg egy tökös Jack Reacher-regénybe illene inkább ez a szenvtelen, bosszúállós hentelés. De aztán amint olvasol tovább, rájössz, hogy nem is válik annyira történet kárára, sőt inkább jól feldobja azt.

8.2/10

Barbara Nickless: Vér a síneken – Könyvkritika (Sidney Parnell 1.)
Könyvmolyképző Kiadó. 2020. 468 oldal
—
Kritika a következő részről:
Holtpont ((Sidney Parnell 2.)