Barbara Nickless: Holtpont – Könyv – kritika

Sidney Rose Parnell, Denver legjobb vasúti zsaruja (lásd Vér a síneken) visszatért. A Holtpontban újra vér fröccsen a vágányokra. Nem is kevés. Sidney-nek (és persze hű társának, Clyde-nak, a K9-es keresőkutyának) egy pszichopata sorozatgyilkossal gyűlik meg a baja.

A Vér a síneken az utóbbi idők egyik leghangulatosabb krimije volt, két remekül kidolgozott zsaruval a főszerepben (igen, Clyde a másik). A páros közös múlton és közös traumákon osztozik, és ahogy egymást segítve, mély szeretet által összekötve próbálnak túlélni a mindennapokban, az pártatlan egyediséggel ruházta fel Barbara Nickless debütáló regényét.

A krimikedvelő vasutasok és vasútrajongók a Holtpont-ot kezükbe véve is elismerően csettintenek majd, mivel remekül feldobja a hangulatot a szokatlan és meghatározó vasúti környezet.

Az egyik legszínvonalasabb krimisorozat, amit valaha olvashatsz, Michael Connelly Bosch-könyvei. Egyáltalán nem meglepő, ha Nickless első két regénye alapján ő jutna eszedbe. Sidney Parnell legalább olyan elkötelezett a bűnügyek áldozatai iránt, mint Bosch nyomozó (ám vele ellentétben nem rohan állandóan fejjel a falnak.)

Bár Sidney sem csapatjátékos, vasúti rendőrként számos lehetősége nyílik arra, hogy a saját közegében párhuzamosan haladjon a rendőrségi nyomozással. A messzi múltba nyúló, szövevényes nyomkeresés közben pedig minduntalan előkerülnek a Denver környéki nagy vasúttársaságok piszkos ügyei.

A Holtpont – bár egy komplett őrült sorozatgyilkos utáni hajsza nem nélkülözhet váratlan fejleményeket és persze némi akciót sem – mégis a régimódi, jól bevált, kikérdezésekkel, kihallgatásokkal és információk utáni módszeres kutatással dolgozó krimi. 

Érzelmi szempontból azonban nem éri el a Vér a síneken hatását. Bár természetesen jelen vannak most is, itt jóval kevesebb szó esik az afganisztáni veterán tengerészgyalogos tizedes múltjának szellemeire vagy a kutyájával egymás iránti szeretetteljes kapcsolatukra, amik végül is már a kezdettől kitörölhetetlenül emlékezetessé tették mindkettejük alakját.

Az érzelmi töltés tehát valamivel visszafogottabb, cserében a Holtpont végig egyenletes színvonalú írás. (Emlékszünk, a Vér a síneken kilépett a krimi keretei közül a legvégére. No meg azért az erőltetett személyes érintettség se tett neki túl jót.)

Barbara Nickless tehát másodjára is jól vizsgázott, bebizonyította, hogy nyomozója érdemes az olvasó figyelmére. A Holtpont pedig kellően csavaros, egy nagy horderejű gyilkosság-sorozattal és embertelenül kegyetlen elkövetővel nehezíti meg Sidney Parnell (és Clyde) dolgát; alapjában véve mégis realisztikus és persze nagyon jó krimi.

8.1/10

Barbara Nickless: Holtpont (Sidney Parnell 2.)
Könyvmolyképző Kiadó. 2023. 397 oldal
—
Kritika az előzményről:
Vér a síneken (Sidney Parnell 1.)
—
Ez is érdekelhet:
Michael Connelly: Éjszakai műszak