Cixin Liu: A ​háromtest-probléma – Könyv – kritika

Cixin Liu: A ​háromtest-probléma könyvborító

Mint egy remek standalone novella, olyan A háromtest-probléma első fejezete. Röpke visszatekintés a kínai kulturális forradalom őrületébe az egyik szereplő nézőpontjából, amely remek alapokat szolgáltat(na) a hátralévő történetnek. Igazán nagy kár, hogy Cixin Liu könyve hátralévő részének egyetlenegy momentuma sem ér fel hozzá.

Alkalmi MMO-játék robotszerű karakterekkel

Hullanak a tudósok mint a legyek? Igen, főleg az alapkutatásban részt vevők. Mindez bűzös összeesküvés-szagot áraszt magából, így főhőseink neki is látnak, hogy kinyomozzák. Egészen addig, míg egy virtuális valóságban játszódó számítógépes játék nem kerül vizsgálódásaik előterébe – onnantól a kutya fasza se törődik többet a megmurdeló tudósokkal, helyette bő lére eresztett leírásokat kapunk a játékbeli kalandokból, fizikai és matematikai lózungokba csomagolva. Érdekesnek hangzik? NEM. AZ.

Mi az, ami még ennél is kevésbé érdekes? A kínai emberek. A háromtest-problémában, egyetlen szereplő kivételével, mindenki teljesen jellegtelen, mintha csak agymosott, egyetlen központi akarat által vezérelt robotok lennének. Khm. A kivétel, a túlmozgásos rendőrfelügyelő pedig olyan hatást kell, mint egy visszafogottnak szánt családi összejövetelen (mondjuk, halotti tor, na) a félig süket nagybácsi, aki ordítozva meséli se füle, se farka történeteit, miközben időközönként jóízűen a padlóra csulázik egyet.

Read more

R. F. Kuang: Mákháború – Könyv – kritika

R. F. Kuang: Mákháború könyvborító

Kína pár ezer évvel előre a jövőben? Egy katonaiakadémiás-kiképzős fantasy-ben? Kb. Mitikus császárok, emberfeletti hadurak, sámánizmus? Igen, a Mákháború második felében. Az elsőben suliba jársz. A szereplők tinik, tehát ifjúsági fantasyről van szó, de szerencsére, úgy TŰNIK, a jobbik fajtából.

Rivalizálás, genyó tanár, genyó osztálytárs, mind pipa, de nincs semmi túltolva. A lényeg a kiképzésen van: harcművészetek, taktika, stratégia, ilyesmi. Szerelem és szex ZÉRÓ fokozaton. Nem is arról van szó, hogy R. F. Kuang szemérmes lenne, hanem mindkettő teljességgel ki van innen satírozva, mintha sose hallott volna róla senki. A legdurvább egymás iránti érzelem a lagymatag barátság. Romantikus lelkületűek tehát erős hiányérzettel fognak küzdeni.

Némi óvatos rendszerkritika is megfigyelhető a sorok között R. F. Kuang részéről a mostani Kína kapcsán: ha mindenben a túlzott egyformaságra törekszel, akkor rengeteg hasznos dologról lemondasz. A Mákháború esetében ez a hasznos dolog a sámánizmus.

A könyv második felében a légypiszoknyi Mugeni Föderáció (erős japán hatást árasztva magából) megtámadja a hatalmas Nikant (Kínát) immár harmadszor pár évtizeden belül. R. F. Kuang története történet pedig önmagába roskad. Előkerül egy csomó mitikus lény, egy szekérderéknyi sámán, rengeteg hiszti, sértődékenység, és Kuang, aki eddig folyton minden stratégák öregatyjával, Szun-cével példálózott, képtelen leírni egy hadmozdulatot úgy, hogy az ne lenne gyerekesen együgyű.

Read more