David Baldacci: Végső fázis – Könyv – kritika
Amos Decker egyszer már nyerte a súlycsoportját
Fogadok, te is azt gondolod, milyen nagyszerű könyv volt már az Amos Decker-sorozat első része, Az emlékek börtönében. Noha a könyv felszíne alatt valójában csak egy átlagos krimi dohogott, mégis szokatlanul és lebilincselően egyedi volt ez a 130 kilós, mogorva és különc főhős, aki MINDENRE IS emlékezik, ami az életben vele történt, másodperc pontossággal. A Végső fázissal most visszatérő csodabogár Amos Deckernek ráadásul a családjáért is bosszút kellett állni. Pompás kezdet volt, na!
(Főképpen, ha már réges régen megfogadtad, hogy nem veszel többet a kezedbe David Baldacci-könyvet, hiszen annyira pocsék író az illető. Az emlékek börtönében azonban, mi tagadás, ellenállhatatlannak bizonyult.)
Röviden szólva, Amos elkapta a családja gyilkosát, azt a rohadt kis szemétládát és beállt az FBI-hoz, külsős tanácsadónak, éppen úgy mint Patrick Jane, a Mentalista az utolsó évadában.
