Ian McEwan: Mézesmadzag – Könyv – kritika
Jól ráfázol, ha komoly kémregényt vársz a fülszöveg, vagy pláne a magyar borító pisztolyt szorító, szexi női sziluettje láttán. A Mézesmadzag elnevezésű szigorúan titkos műveletet ugyanis az arra érdemes irodalmárok pénzzel való kitömésére hozzák létre. Serena Frome, az MI5, azaz a brit kémelhárítás új üdvöskéjének legveszélyesebb fegyvere pedig az írógéphenger. Alig több ugyanis egyszerű titkárnőnél.
Jól ráfázol, ha egyáltalán kémregényt vársz ettől a könyvtől.
A díszletek persze, eléggé megtévesztő módon mást sugallnak. Az ifjú Serena valahogy, különböző, tőle nagyrészt független körülmények hatására a titkosszolgálatnál köt ki.
1972-ben Angliában minden van, ami addig így együtt még nem nagyon volt. Hippik. Rockzene. Az IRA átviszi a terrort az anyaországba és Londonban robbantgat. Kitör az olajválság. És a bányászok, a lehető legjobb pillanatban sztrájkba kezdenek. Fentiek mind megjelennek a háttérben, csakúgy, mint a birodalmi tudatban ragadt, merev, kimért és kardigános titkosszolgálati főmuftik, akik közé nőknek esélye sincs bekerülni. (Kivéve persze a szabályt erősítő Stella Rimingtont, az MI5 első női főigazgatóját, aki Trimingham néven tűnik fel az épület távoli folyosóin – s aki írt egy fájdalmasan középszerű kémregényt Végveszélyben címmel.)
A környezetrajz tehát lenyűgöző és minden ízében hiteles, éppen csak egy(két) leheletnyivel (no meg a jobbára teljesen felesleges, a szerző felkészültségét fitogtató jegyzetekkel) több a kelleténél. Frome kisasszony ugyanis nem nagyon lép ki saját mikrokozmoszából. Azt, hogy McEwan jó író, abból látszik, hogy Serena hétköznapi, saját maga által is szürkének talált életét úgy tálalja számodra, hogy mégsem tudod azt elengedni, a szerző néhány, ez irányú kísérlete ellenére sem.
A Mézesmadzag-művelet ugyanis egy nagy lópikula. Nem elég, hogy az egész teljesen érdektelen (a szovjet propaganda ellensúlyozására irányul), még az is messziről látszik, hogy emberes bukta lesz a vége, – és ezt a szerző cseppet sem titkolja, sőt jó előre beharangozza.
Női főhőse 22 éves. Mi érdekli ebben a korban (is) a csajokat? Hát a pasik! McEwan, a női lélek e nagy ismerője nem átallja különféle félresikerült kalandokba keverni a PAJKOS kis Serenát, mielőtt összehozza a Mézesmadzag-művelet egyik kiszemeltjével, a kezdő író Thomas Haley-vel.
És akkor rájössz, hogy a Mézesmadzag című könyv mindenekelőtt szerelmes regény, McEwan minden mesterkedése ellenére. És Haley-vel együtt fokozatosan te is megszereted Serena Frome-ot, bizonytalankodásai, felesleges bűntudata és a pasikhoz való, nem igazán szokatlan női hozzáállása (mindegy ki, csak legyen valaki) ellenére. Vagy épp amiatt.
Na mármost, ez a szerelem kettejük között nem lesz sima ügy, gondolhatod. Elsősorban Ian McEwan miatt, aki ARÁNYTALANUL nagy teret szentel Haley író szárnypróbálgatásainak, aprólékos részletességgel bemutatva teljes eddigi életművét, ami pár nem túl érdekes novellát jelent momentán. Mi értelme mindennek? Nem tudom. Mondja meg, aki érti.
Mindeközben az MI5 legjelentéktelenebb művelete, a Mézesmadzag is öles léptekkel halad elkerülhetetlen végzete felé. Csak azt nem tudod, vajon kettejüket is maga alá temeti-e. Ez a nagy kérdés. Viszont McEwan azt profi módon eléri, hogy Serenával együtt te, az olvasó is egyre és egyre feszültebben várd, hogy mi fog ebből kisülni.
Ian McEwan Mézesmadzag című könyve egy jó író nem túl kiemelkedő munkája, alig valamivel több, mint egy ujjgyakorlat. Fő erénye cuki és ari főhőse, aki a sok felesleges körítéssel együtt is elviszi a hátán ezt a csökkentett fokozatú ál-kémregényt.
A könyv végén még egy egészen ügyes csavar is helyet kapt, amiről kapásból a Fekete vizililiomok című krimi juthat az ember eszébe. Na jó, azért nem akkora dobás, mint annak a vége, de azért határozottan elegáns, több korábbi dolgot is átértelmező megoldás kerekedik belőle.
Bónuszként pedig levonhatod a következtetést, hogy a büdös életben miért nem fog soha a szépreményű T. H. Haley Booker-díjat kapni: azért, mert már a magánlevelezése is kimódolt és mesterkélt, mint a hétszentség…
7.5/10
Ian McEwan: Mézesmadzag
Scolar Kiadó. 2015. 325 oldal