Winston Graham: Ross Poldark – Könyv – kritika
Ross Poldark százados átlőtt bokával, sántikálva érkezik haza a festői Cornwallba az amerikai függetlenségi háborúból. Az apja halott, a ház romokban, a menyasszonya pedig lecserélte az unokatesójára.
Míg Ross hozzálát, hogy helyreállítsa lerombolt lakhelyét, önérzetét és gazdálkodásba kezd, addig te bepillantást nyerhetsz a 18. század végi Dél-Anglia hétköznapjaiba. Ami nem a legszívderítőbb hely akkoriban: a háború dekonjunktúrába taszította az országot, a cornwalli ipar alapját képező bányászat döglődik, a felsőbb osztályok vigadnak, az alsóbbak nyomorognak. Ross, apjától megörökölt korhely alkalmazottai pedig isznak mint a kefekötő. Ross se veti meg a piát. Gőzöd sincs, mi fog ebből kisülni.
Aztán megérkezik Demelza.
Demelza 13 éves, nyomorgó félárva, akit Ross kiment brutális apja kezei közül és felvesz házicselédnek. Ennél jobb dolgot nem is tehetne. Innentől kezdve ugyanis alig várod, hogy Demelzáról olvashass, a róla szóló oldalak, leginkább megindító mivoltukkal valósággal elhomályosítják a regény többi részét. Demelza cseperedik, eszesedik, aztán nekilát, hogy magára irányítsa Ross figyelmét…
Read more