Winston Graham: Jeremy (A Poldark-család 3.) – Könyv – kritika

Ki hinné, hogy már 7 év eltelt azóta, hogy Ross Poldark százados sebesülten visszatért az amerikai függetlenségi háborúból. Azóta rengeteg minden történt Namparában, és már lassan te is kezded magad a Poldark-család tagjának érezni. A Jeremy című harmadik rész annyiban más, hogy jóval kevesebb dolog történik benne.

Persze ez lehet nézőpont kérdése is. Jóval kevesebb történik a FELSZÍNEN. A felütést leszámítva. Ross súlyos vádakkal néz szembe, nagy az esély, hogy Ausztráliában köt ki a kenguruk közé deportálva. Azonban senki sem gondolhatja komolyan, hogy a Poldarkék ezután e távoli kontinensen gyarapodjanak és sokasodjanak tovább, így a regény tulajdonképpen csak azután indul el, hogy e kellemetlen közjáték megnyugtatóan lezárul.

A Poldarkok krónikájától sosem állt távol egy kis könnyedség. Ross Poldark és a cselédsorból kiemelkedő, ámde életrevaló feleségének kapcsolata most is kap egy kis lektűrös mellékízt (félreértés & sértődöttség jól bevált kombinációja), ez azonban szerencsére nem telepszik rá a könyvre, így jó eséllyel elnézhető neki, főleg, hogy összességében mindössze fentiek azok, amik hibaként komolyabban felróhatók neki.

A Poldark-familiában számos sértettség és harag gyűlt össze, a Jeremy című kötetben pedig ezek állnak a középpontban. Azonban még véletlenül sem úgy futnak ki, mint ahogy azt az előzmények ismeretében várnád. Ezért, noha különösebb nagyobb horderejű esemény nem történik, a könyv mégis végig izgalmas marad.

Az már az ezelőtti kötet esetében is jó kérdésnek számított, hogy Dwight Enys doktor miért kap ennyi játékidőt Winston Graham-től. Most is ugyanaz a helyzet. Mindenesetre ha valaki odáig van két nehezen összeillő ember döcögősen induló szerelmétől (ami az előző részek sava-borsát is adta) az feltehetően megbocsát majd a doktornak. Másrészt Graham láthatóan jobban ért ahhoz, hogy konfliktusokkal dolgozzon, egy jól működik házasság hétköznapjainak átadása már nincs annyira az ínyére.

A Jeremy című harmadik kötet legnagyobb rejtélye maga a címe, mivel a címszereplő nagyon sokáig nem lép színre. (És színre lépés után is jobbára rászorul arra, hogy mások cipeljék.) Szóval ha a Dwight nem is (mivel nem családtag), de a Francis név – jobb híján – hitelesebb cím lehetne. (Francis ugyanis sok meglepetést okoz ebben a részben.) De nem lenne rossz cím az sem, hogy RÉZ.

Igen, igen, a Poldark-sorozat egyik nagy erénye a 18. századi vidéki Anglia életének (majdnem) minden romantikától mentes ábrázolása. Szédítő nyomor, tudatlanság, az ebből fakadó egyéb problémák, kiegészülve a gazdasági pangással. Egyszóval a korábban a vidék megélhetését jelentő, de most éppen erősen gyengélkedő cornwalli rézbányányászat a sorozat egyik vezérfonala. És már mindenkire nagyon ráférne, főleg szegény Poldarkékra, hogy felmenjen a nyomorult réz ára.

Ez várhatóan előbb-utóbb bekövetkezik. És akkor ez a színvonalas angol családregény-sorozat már tényleg majdnem olyan lesz, mint az Onedin-család, csak persze hajókázás helyett bányászattal.

7.8/10

Winston Graham: Jeremy (A Poldark-család 3.)
Könyvmolyképző Kiadó. 2021. 379 oldal

–

Kritika a korábbi részekről:
Winston Graham: Ross Poldark (1.)
Winston Graham: Demelza (2.)