Samuel Bjork: Őzike – Könyv – kritika

Skandináv krimisorozat, ami nem ontja a részeket? Végre, egy kis nyugalom! Samuel Bjork Őzikéjének főhőse erősen problémás, de amúgy zseniális nyomozónő. A rengeteg személyes probléma minden skandináv krimi kötelező alapvetése, bár zseniális nyomozó viszonylag kevés akad bennük, inkább csak lelkiismeretesek és szétgürcölik magukat. Jó, mondjuk, Nesbo Harry Hole-je tényleg zseniális egy kicsit, de cserében alkoholista. Mindezek alapján úgy néz ki, hogy skandinávéknál az értelmi képességek egyenesen arányosak a problémákkal, – elképzelheted, hogy mi a pálya szegény Mia Krügerrel.

Minden egyes rész elején fel van függesztve vagy pszichiátriai kezelés alatt áll. Néha, ha olyan kedve van, az ereit is fel akarja vagdosni, miközben MÉG masszív alkoholista is. De amúgy szimpatikus csajszi. És valamiért, basszus, el nem hiszed, mindig ki akarják rúgni a munkahelyéről. Fene se érti. (Csak Holger, a dagadék főnöke mindig megvédi.)

Az Őzike nem a szokásos sablonkrimi, az tény; mert jó is lenne, ha az lenne! De itt egyszerre öt szálon kapod az infót, alig győzöd kapkodni a fejed, és úgy érzed, nem árt, ha te is zseniális vagy egy kicsit, mert a túl sok szereplőt képtelen lennél észben tartani egy élesre csiszolt AGY nélkül.

Az Őzike sok karaktere ráadásul olyan ritkán bukkan fel, hogy egyáltalán nem is emlékeznél rá, ha az elméd, ez a finom szerkezet nem működne átlagon felüli hatékonysággal. De NÉHA, basszus, még így is előkeveredik egy csomó ismeretlen pofa! A fene egye meg őket!

Mia Krüger, a zseniális nyomozónő eközben semmi, de semmi zseniális felismerésre nem képes, csak nyammog az információkon, mint Manci nénénk (vagy Jakab Péter) a parizeres zsemlén… Mert pont mindig, amikor már nagy nehezen kiókumlálna valamit, nem odapofátlankodik egy nyüves másik nyomozó, egy ostoba, pitiáner drogos üggyel és jól megzavarja az eszét? Vagy csak szokás szerint kialvatlan. (Ez is a baja neki, az alvászavar. Így, mondjuk, tényleg nem lehet olyan egyszerű gondolkodni.)

(Ja, drogos mellékszál, amely mint egy szorgos méhecske folyton körbezümmögi Miát. Azt hiszed, lesz belőle valami? Semmi, úgy össze lesz csapva a végén, hogy csak lesel.)

És akkor valahol itt, e tájt jössz rá, hogy Mia igazából nem is zseniális, csak Samuel Bjork el szeretné veled hitetni. De nem jön össze neki, cseszheti!

Vannak sorozatok, amelyek tíz részig is kihúzzák nagyjából azonos színvonalon. Ez a sorozat már a harmadik résszel beleállt a földbe. Az Őzike fájdalmasan unalmas krimi, amiben a történet csak kóvályog, mint gólyafos a levegőben, és semmi nem következik semmiből. Random és nevetségesen túlbonyolított gyilkosságok jönnek sorra, amelyek egy béna és izzadságszagú megoldásba futnak ki. És Mia Krüger? Hát őbelőle is rohadtul eleged lesz a végére. Az első két könyvben is rezgett már a léc az állandó nyomora miatt, de ott még hihető volt az őt ért trauma miatt. Az Őzikében már semmi sem hihető, csak bágyadt, vontatott és dögunalmas.

Értékelés: 6,5/10

Samuel Bjork: Őzike (Mia Krüger 3.)
Athenaeum Kiadó. 2018. 350 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Jo Nesbo: Vérhold
Arnaldur Indridaso: Reykjaviki éjszakák