Amikor a Prince Edward-szigeti Avonlea-ben élő idős testvérpár, Marilla és Matthew Cuthbert egy árva fiút kérnek az árvaháztól, hogy az a segítségükre legyen a ház körüli munkákban, nagy meglepetéssel tapasztalják, hogy egy lányt kaptak. De hát ki a fenének kell egy lány? Marillának, a józan gondolkodású, földhözragadt vénlánynak biztos, hogy nem. De mi lesz akkor így Anne Shirley-vel, a csupa szeplő, vékonyka, vörös hajú, csúnyácska tizenegy éves kislánnyal! Végül Anne otthonra talál majd?

Anne Shirley senkinek sem kell

A kislány egyetlen reménye így Matthew, a lassú észjárású, furcsa és félénk öregember. Aki ráadásul betegesen fél a nőktől. Rájuk se néz. Nem is szól hozzájuk. (Valahol persze érthető ez is.) Szóval a kis Anne Shirley esélyei, finoman szólva, nem a legbiztatóbbak…

Azonban az embertársai közül minden lehetséges módon kilógó, önmagába fordult Matthew bárkinél (még az olvasónál is) előbb ismeri fel, hogy a magányos és senkinek sem kellő Anne-nek sokkal nagyobb szüksége van őrájuk, mint őnekik a lányra. (Annak felismerése, hogy ez ugyanúgy fordítva is igaz, csak később jön.)