Hát ez meg mi a lószőr? Először azt hiszed, hogy sima ifjúsága fantasy-t olvasol. (Na jó, nem, LEGELŐSZÖR azt hiszed, hogy normális fantasyt olvasol.) Aztán kisül, hogy ennél durvább a helyzet: történelmi regény, young adult fantasy & meseregény ötvözetével vert agyon a sors, mivel hogy felderítői minőségben működő tündérkék, csuda dolgokra képes varázspálcák és sárkánykélgyók is keverednek a történetbe. Azonban mindezek ahelyett, hogy egyedi ízzel fűszereznék Johan Theorin: Lidércvár ostroma című könyvét, inkább csak furcsa kulimásszá változtatják. A történelem és a gyermekmesék ráadásul ügyesen ki is oltják egymás hatását. Így végül marad a blőd ifjúsági fantasy.

Az 1300-as években járunk, a messzi északon, ahol három fiútestvér hadba száll a wittrák ellen, akik kábé trollok, csak más néven. Van nekik röpképes alfajuk is, ez pedig a lidérc. De akárhány fajuk is van, az mind emberhúsra éhezik. Mocskos dögök, na.

Viszont a prológus után, – melyben felvázolják fenti alaphelyzetet, – semmi érdekes nem történik. A Lidércvár ostromának jelenetei csak cammognak egymás után, többségük teljesen, de teljesen érdektelen, a történetnek nincs semmi íve, mintha a sok uncsi kis fejezet csak helykitöltésnek kellene, amíg nagy nehezen megkezdődik a címben beharangozott ostrom. Ráadásul a Johan Theorin egy-egy hatásos(nak szánt) eseménysort néha értelmetlenül széthúz több (igaz általában rövid) fejezetre. A wittrák, oké, ők alapból kicsit rémisztőek, de csak egészen kevés ideig, mivel minden titokzatosságot lehánt róluk az, hogy két wittracimbi saját fejezeteket kap, melyben arcul csap a hétköznapi életük: pl. röpködnek kicsit, közben vijjognak néhányat, aztán meg őrséget állnak, miközben unatkoznak. Te is unatkozol, szó se róla és közben megállapítod, hogy ezek a rusnya ördögfajzatok, mintha kissé gyagyák is lennének. (Kb. mint a Hétköznapi vámpírok ügyefogyott rémei a filmben. Na jó, annyira azért nem retardáltak.)