James Lovegrove: A háború istenei – Könyv – kritika
Takaréklángon induló nyomozás
James Lovegrove A háború istenei című krimijében Sherlock Holmes immár betöltötte a hatvanadik életévét. Nem csoda hát, ha recsegnek-ropognak az ízületei. A dagadék Dr. Watson pedig, mi tagadás, ő se bírja már úgy a strapát, mint régen. Nagy mázlijuk van, hogy ebben a regényben nem is kell nekik.
A kiváló nyomozó például, ezt kapd ki, még csak arra sem veszi a fáradságot, hogy minden Holmes-történet legnagyobb kliséjeként, speciális módszerével rutinból kitalálja, hogy milyen kiemelkedő kalandokban részesült régen látott cimborája vonatútja alkalmával, – mivel úgymond „túl izgatott az új ügye miatt”, – ami mindössze egy szánalmas betöréses lopás.
(Olcsónak tűnik, nem? Most mégis mennyibe került volna Lovegrove-nak kiókumlálni, hogy Watson szembeszomszédja egy éltes, fél lábára sántikáló devonshire-i lókereskedő volt, aki takarmányt szándékozott vásárolni díjnyertes csődörének, Ökörfejnek – míg a jobb oldalán egy fácántollas kalapot viselő vénkisasszony utazott trichotillomániás nővéréhez látogatóba, miközben éppen A klastrom titka negyedik kiadását olvasta.
Semmibe.)
