John Banville: Hó – Könyv – kritika
Írország nemzeti büszkesége, számtalan irodalmi díj birtokosa, John Banville újabb krimi-regénnyel bővítette repertoárját. A Hó című műve azon ritka könyvek közé tartozik, amelyeket irodalmi értékkel bíró kriminek szokás tekinteni.
Atmoszféra-teremtésből jeles
Az Osborne-család vidéki kúriájának könyvtár-szobájában holtan találják a mindenki által kedvelt Tom atyát… Mintha csak egy Agatha Christie-történet fülszövegét kezdenéd olvasni. Erre egyébként Banville önironikusan több ízben saját maga hívja fel a figyelmet. Azonban a szerző ezen az alaphelyzeten nagyon hamar túllép a szokatlanul mély karakter-ábrázolásoknak köszönhetően.
Az Agatha Christie-hez és könnyed stílusához szokott olvasót, aki esetleg csak próbaképpen olvas bele a Hó című krimibe, hamar megfogja az a mesteri könnyedség, amivel Banville bemutatja rendőrhöz képest szokatlanul bizonytalan, kétkedő és saját maga szemében is kissé nevetségesnek tűnő főhősét, Strafford felügyelőt.
Banville Hó című krimiregényének azonban, a kitűnően karaktereken is túl, fő erénye az 1950-es évek végi, írországi miliő életre keltése.
Az egyház túlhatalma alatt nyögő és a katolikus-protestáns ellentéteken túllépni képtelen ország, már a világot felforgató ’60-as évek kapuja előtt várakozik.
A vidéki élet unalmában tespedő, recsegő-ropogó felsőbb társadalmi osztályoknak pedig már éppen csak egy utolsó lökés kell, hogy elsodorja őket a változás szele. Addig is unaloműzőnek maradnak a jól bevált módszerek: vadászat, szex, pia és morfium.
Excentrikus karakterek
A Hó sava-borsát a szereplők adják. Némelyikük finoman szólva sem úgy viselkedik, ahogy azt egy klasszikus krimiben megszoktad. Mintha Agatha Christie egy-egy karaktere némi szteroidot kapott volna intravénásan, és ettől rendesen felélénkült. Ennek legeklatánsabb példája a folyamatosan tréfálkozó és irodalmi idézetekkel dobálózó fogadós, Reck. De Lettie, az élettől, no meg egy jó adag dévajságtól lüktető úrilány is tartogat számos kellemes meglepetést.
A leghatásosabb ezek közül nyilván a még a Hó elején bedobott naturalista szexjelenet, amelynek a célja nyilvánvalóan SEMMI más nem lehetett, mint hogy elriassza a hagyományosabb ízlésű, gyanútlan krimiolvasókat.
John Banville egyébként a legjobb munkát egyértelműen a női alakokkal végezte. Az olvasó kíváncsian és szurkolva figyeli, hogy a kétségbeejtően magányos és fura Strafford melyiküknek hagyja végül, hogy elcsábítsa őt.
A Hó krimiként nem működik
Na jó. Az elején még igen, csak a legvégére mond csődöt.
StJohn Strafford felügyelő a krimi-irodalom legképtelenebb nyomozóinak egyike. Nem érdeklik a rejtélyek. Nincs semmi emberismerete, sőt kifejezetten idegenül mozog embertársai között. Egészségtelen érdeklődést mutat a nyomozásban érintett nők iránt. Csak egy helyben topog az ügyben. Miközben te kb. a kulcsinformációk elhangzásakor azonnal rájössz, hogy mi a helyzet. Strafford azonban nem jegyzetel, így esélye sincs összerakni a dolgokat. (Ez persze nem is annyira az ő, mint inkább John Banville hibája.)
1940-50-es évek. Írország. Katolikus egyház. Fiú árvaház…
A közkedvelt Tom atyát hidegre tették. De mindenki körében azért mégsem lehetett ilyen NÉPSZERŰ, ha már egyszer a fütykösével együtt a golyóit is levágták…
Ráadásul Banville, csakúgy mint a Lettie nézőpontjából bemutatott szexjelenet esetében, Tom atyának is szentel egy merőben felesleges visszatekintő epizódot, amiből kiderül, hogy a derék atya mekkora egy görény volt. Így az olvasó már két teljes körrel vezet szegény Strafford felügyelő előtt… Noha egy krimiben azért inkább úgy szerencsés, ha a először a detektív előtt áll össze a kép.
Összegzés
John Banville StJohn Strafford felügyelője minden szempontból alulmúlja a várakozásokat. Mintha az 1950-es évek szédítő írországi unalma őt is teljesen megbénítaná. Így a Hó című könyvben a történet végére csupán az irodalmi értékek maradnak, krimi és reális nyomozómunka jóval kevesebb. Ami sajnos azért különösen kellemetlen, mert John Banville könyve mégiscsak krimiregény.
Értékelés: 7.4/10
John Banville: Hó (StJohn Strafford 1.)
Helikon Könyvkiadó. 2023. 374 oldal