Lee Child: A titok – Könyv – kritika

A sorozat immár 28. részében Lee Child öntörvényű főhősének, Jack Reachernek egy régi kalandja kerül terítékre. 1992-ben járunk, Reacher, mint frissen lefokozott százados kvázi büntetésből kerül egy vizsgálócsoportba, amely egy évtizedekkel korábbi CIA-művelettel kapcsolatban nyomoz. Valaki szisztematikusan elkezdi eltenni láb alól a szupertitkos műveletben hajdan részt vevő tudósokat. A háttérben egy mélyen eltemetett, súlyos titok lappang. Persze, ha Jack Reacher is beleártja magát az ügybe, már nem sokáig…

Andrew Child felveszi a ritmust

Tudjuk, mit jelent, ha egy sorozatban megjelennek a szerzőtársak. Semmi jót. A Titok a nagy multú Jack Reacher-sorozat negyedik olyan része, amelybe már Andrew Child is besegített. Vagyis, ha pontosabbak akarunk lenni: amit feltehetőleg teljes egészében ő maga írt. A három ezelőtti rész ugyanis jelentősen haloványabb, mint a korábbiak.

Andrew Child persze próbálkozott. Sőt, egész ügyesen próbálkozott. Azonban a sorozat régi rajongói kapásból kiszúrhatták, hogy valami nem stimmel. Az apró dolgok nem működtek. Reacher nem tett annyi energiát a nyomok elemzésébe. Az összecsapások taktikussága eltűnt. Az őrnagy néha hihetetlen, már-már szuperhős-szerű képességekre tett szert. És mintha a humorérzéke is megkopott volna.

A Titok című részt olvasva azonban, ha nem tudnád előre, nem biztos, hogy feltűnne a szerzőtárs részvétele. A Titok majdnem teljesen olyan, mint egy régi Reacher-történet.

Jack Reacher a titok nyomában

Jack Reacher már csak ilyen. Fütyülve a következményekre, fütyülve arra, hogy kit haragít magára, mindenáron igazságot tesz.

A védelmi miniszter a gyanúsítottak között? Kit érdekel?!

Reacher specialitása és népszerűségének egyik oka végül is ez lehet: olyan nagy hatalmú személyekkel is szembeszáll, akik nagyon megérdemlik, hogy megbüntessék őket, viszont mindenki más szemében érinthetetlennek tűnnek.

Nyomozás egy sötét barlangból

Egy katonai rendőr, egy CIA-ügynök, egy FBI-ügynök és a pénzügyminisztérium embere besétálnak egy irodába. Ez úgy kezdődik, mint egy vicc. És az is!

Ha te lennél a védelmi miniszter, és a lehető legjobban el akarnál tussolni valami piszkos, régi ügyet, bevonnád a társszerveket? Ugye, hogy nem? Szépen fű alatt intéznéd.

Jack Reachernek meg aztán végképp nem szólnál, csak akkor, ha teljesen lement az eszed!!!

A Titok alapjai így máris elég bizonytalan lábakon állnak. Ez kiegészül azzal, hogy a nyomozó team tagjai eldugva egy sivár irodába, elvágva minden információtól, lényegében egyetlen szál telefonnal felfegyverkezve próbálnak eredményt elérni egy gyilkosságsorozat ügyében. Nincs könnyű dolguk, na!

Reacher kiveri belőled az igazságot!

Te elhiszed azt, hogy egy disszidált hajdani KGB-ügynök pontosan tisztában van a CIA minden évtizedekkel korábban végrehajtott, titkos külföldi műveletével?

Én nem.

Jack Reacher viszont igen. Így hát ki is szedi belőle. Ha eközben fel kell pofoznia egy szakasz ex-különleges-osztagost, hát az sem akadály.

Ezen a ponton muszáj megjegyezni, hogy amint már fentebb is szó volt róla, az utóbbi kötetekből fájó módon hiányoznak az összecsapások taktikus leírásai. A Titok ebben is fejlődött! Régi rajongóként igazi öröm olvasni például azt a jelenetet, amikor Reachert négy oldalról körbeveszik a Specnaz volt tagjai. Az ostobák! Nem tudják, hogy nem szabad megközelíteni!!!

Persze könnyen elképzelhető, hogy Andrew Child e jelenet írása közben jelentős mértékű segítséget kapott valakitől. Egy szakértőtől. Magától Lee Childtól, feltehetőleg…

Bosszúállás profi módon

A Titok című thriller két szálon fut. Reacher alkalmi nyomozócsoportja mellett a könyv két bosszúállója is halad a maga útján. A Reacher-könyvekben a párhuzamos cselekményvonalak nem szoktak a legjobban sikerülni, mivel az őrnagy fénye teljességgel elhomályosítja őket. A Titok azonban e szempontból is kivétel.

Jack Reacher olyan ellenfeleket kapott, akik számos területen egyenrangú félként veszik fel vele a küzdelmet. A testvérek bosszúhadjárata jóval izgalmasabb, mint a régi CIA-művelet utáni kutatómunka. Csapdák, cselszövések, izgalmas akciórészek váltogatják egymást (miközben a hajdani tudóscsoport hét vagy nyolc vagy, izé, kilenc tagja megállíthatatlanul fogyatkozik) és óhatatlanul felmerül benned, hogy ez a könyv mennyivel jobban sikerülhetett volna, ha Reacher már korábban szembekerül kettejükkel és azt próbálja megakadályozni, hogy azok végigvigyék a tervüket.

De hiányérzeted így sincs, sőt, ha esetleg régóta töröd már a fejed, hogy hogyan tudnád eltenni láb alól régi haragosaidat, de úgy, hogy lehetőleg senki se gyanúsítson téged, akkor Lee Child Titok című könyvében számos remek tippet kapsz.

Összegzés

A Jack Reacher-sorozat 28. kötete, bár szerzőtárs segítségével készült, ez majdnem alig vehető észre rajta. Jack Reacher hozza a régi formáját: okos, erős és megingathatatlan. A szórakozás garantált.

Értékelés: 8.2/10

Lee Child: A titok (Jack Reacher 28.)
General Press Könyvkiadó. 2024. 272 oldal

Kritika a sorozat további részeiről:
Ne add fel könnyen (2.)
A pók hálójában (3.)
Csak egy lövés (9.)
Múlt idő (23.)
Sohanapján (24.)
Az őrszem (25.) (társszerző: Andrew Child)
Az egyetlen lehetőség (27.) (társszerző: Andrew Child)
A titok (28.) (társszerző: Andrew Child)