Sir Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája – Könyv – kritika
Általános iskolás koromban olvastam először Sir Arthur Conan Doyle négy Sherlock Holmes-regénye közül a legnevezetesebbett. Tény, hogy ez nem mostanában volt, de annyit elárulhatok, hogy az a rohadt dög úgy halálra rémített, hogy alig tudtam elaludni. Láttam magam előtt a tüzet okádó pofáját és a lángban égő szemeit, amint a lápvidéken rohangál fel-alá áldozatra vadászva és vonyít a holdra, de oly ádázul, hogy a hideg futkározik tőle az ember hátán. De A sátán kutyája megírása óta mégiscsak eltelt 120 év, egyszóval nem lenne túl nagy csoda, ha ezalatt megritkult volna a nevezetes eb szőre. És a fogai nagy részét is elhullatta volna…
A sátán kutyája rémisztő egy szörnyeteg
Könnyű megérteni, hogy miért az évszázadok óta a Baskerville család nyomában csaholó véreb esete a skót író legnépszerűbb műve. Magától értetődően a természetfeletti aspektus miatt. A családot bosszúálló szellemként kísértő nem evilági lény helyi legendává vált. A bűnügy helyszíne egy elhagyatott, fura különcökkel benépesített, életveszélyes lápvidék. Mind-mind az olvasó borzongatását szolgálják.
Ráadásul könnyedén elképzelhetjük, hogy a történet mekkora hatást válthatott ki megjelenésekor, ha tudjuk, hogy a krimi irodalmat megújító és egyben pályára állító Doyle legalább akkora hatással volt saját műfajára, mint, teszem azt, a The Beatles a 60-as évek zenéjére.
A korabeli gyanútlan, viktoriánus ráérősséghez szokott olvasóközönség valószínűleg ugyanúgy járt, mint e sorok írója gyerekként: befosott az izgalomtól.
Holmes és Watson: Úriemberek nyomozása
A sátán kutyája mai szemmel nézve lassú krimi. Sherlock Holmes és Dr. Watson úriemberek, akik nem kapkodják el a dolgokat. Beszélgetnek, elemezgetnek, nagy sétákat tesznek és Dr. Watson hosszú, minden részletre kiterjedő levelekben számol be barátjának vidéki kalandjairól. Érdemes figyelni a környezet esetenkénti egészen aprólékos leírásaira is; Sir Arthur Conan Doyle egy krimihez képest nagyon szép bekezdéseket szentel a devonbéli Dartmoor kietlen vidékének.
De amiért A sátán kutyája ilyen jóindulatú angol hidegvérrel felvértezett nyugalmat áraszt (mármint a folyamatos baljós hangulat mellett) az Dr. Watson személyének köszönhető.
A derék, jóindulatú és néha egészen naív sebészorvos elvégzi a nyomozás aprómunkáját és közben állandóan ott lebeg felette a hétköznapiság felhője.
No igen, Dr. Watson mellett nincs nehéz dolga Holmes-nak, ha excentrikus kíván lenni.
Sherlock Holmes módszere
Mind hallottunk már a híres magándetektív nyomozási technikáiról: Megfigyelés, elemzés, dedukció, az emberi természet ismerete, tudományos módszerek merész, korukat megelőző használata stb. Nos, A sátán kutyája című könyvben Holmes-nak alig kell ezekre támaszkodnia. Régi cimborája lényegében önállóan megoldja az ügyet.
Esetleg, ha kicsivel több időt kapna, Dr. Watson saját maga is észrevenné, hogy tulajdonképpen végzett. Mivel nem így történik, szükség van Holmes-ra, hogy ezt elmagyarázza a számára.
Miután ugyanis Dr. Watson befejezte az összes tanúkihallgatást, és kizárta, akiket ki kellett zárni, igazából csupán 1, azaz egy darab gyanúsított maradt. Helló, mivel senki más szóba jöhető személy nem lakik azon a nyomorult lápvidéken. Az illetőnek ráadásul a szeme sem áll jól, gyanús, mint a fene. Egyszerű ez, kérem szépen, mint az Egyszeregy.
A sátán kutyája már nem is annyira ijesztő?
A sátán kutyájában, a misztikus krimik eme ősatyjában a bűnügyi nyomozás összes kelléke megtalálható: rejtvényfejtés, kihallgatás, autós (fiákeres) üldözés, kihallgatás, háttérellenőrzés és csapdaállítás. Mégis, olyan különleges módon már nem izgalmas.
Sir Arthur Conan Doyle művét manapság inkább a hangulat képes eladni, a könyv eleji biztos megalapozás, amellyel megteremti a komor, baljós hangulatot és állandó veszélyérzetet. Amikor Holmes a könyv végén további részletekkel kibővítve összefoglalja az esetet, az már kifejezetten unalmas.
Összegzés
Sir Arthur Conan Doyle A sátán kutyája korszakalkotó mű, a krimi-irodalom egyik alapköve, amely felett azonban már eljárt az idő. Vészjósló és fenyegető hangulata ellenére is csak korlátozott hatás elérése képes. A krimikkel ismerkedő fiataloknak (ha vannak még egyáltalán ilyenek) lehet, hogy érdemes tenni vele egy próbát. Talán.
Értékelés: 7/10
Sir Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája
Móra Kiadó. 1980. 208 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Egy egészen BELASSULT Sherlock Holmes:
James Lovegrove: A háború istenei
—
Sherlock Holmes kései utódai:
Lee Child: Csak egy lövés
Chris Carter: A keresztes gyilkos