Harlan Coben: Örökre eltűnt – Könyv – kritika
Azt hiszem, megtaláltam azt a legpontosabb 3 mondatot, amivel ezentúl minden Harlan Coben-könyvről írt kritikát kezdeni fogok. Így szólnak: „Kétféle Harlan Coben létezik. A zseniális Myron Bolitar-sorozat szerzője. És egy másik, aki az összes többi könyvét írja.” A Klein-család brutális gyilkossággal és egy évtizede eltűnt fiúgyermekkel terhelt múltja a másik (italic) Coben műve. Azonban az Örökre eltűnt című könyvről ezt nagyon sokáig, mondhatni, szinte a a legvégéig nem lehet egyértelműen eldönteni.
Harlan Coben, a kertvárosi thrillererek mestere
Úgy ám. Ezért is szoktam pár oldal után abbahagyni az összes könyvét. Kivéve természetesen a fent említett sorozatot. A Bolitar-könyvek cinizmusa, menősége és sötétsége ugyanis annyira hiányzik a többi munkájából, hogy emiatt aztán mind érdektelennek hat. Az Örökre eltűnt esetében szerencsére más a helyzet.
Az gyásztól és kiközösítéstől sújtott Klein-család megpróbáltatásai már a kezdetektől megteremti a kellően borús alaphangot. Ehhez járul egy rejtély, amely immár 11 éve megoldatlan. De azért az sejthető, hogy nem egészen úgy zajlott, ahogy a rendőrség beállítja; nehogy már Ken megölje oly nagyon szeretett öccse exbarátnőjét, aztán nyomtalanul eltűnjön.
Mi kell még egy könyvhöz, hogy még nagyobb eséllyel lebilincseljen? Hát szerelem! Will és Sheila szerelme pedig határozottan olyannak tűnik, mint amit az égben kötöttek.
Legalább addig, amíg minden még jobban el nem romlik…
Will Klein, az amatőr nyomozó
Dunat lehet rekeszteni olyan thrillerekkel, amikben átlagemberek erednek egy-egy bűntény nyomába, mégis igazán keveset találni közöttük, ami az igazán jól működne. Az amatőröknek gőzük sincs egy csomó olyan dologról, amivel egy rutinos krimiolvasó már régen tisztában van. Így aztán amatőr hibákat vétenek. Csetlenek-botlanak. Még nagyobb zűrbe keverik magukat, mint amiben már amúgy is vannak.
Harlan Cobennek itt ismét jár egy piros pont, mivel Will Klein, az Örökre eltűnt főhőse egy kicsit sem ilyen. Na jó, egy kicsit igen.
De Will ahhoz képest, hogy saját bevallása szerint sem túl bátor fickó, azért elég jól boldogul. (Persze ehhez kell Kocka, a könyv második legjobb karakterének hathatós támogatása is.)
Az ilyen vakmerő vállalkozások azonban akkor szoktak gellert kapni, amikor a főhősök szembe találják magukat az első komoly ellenféllel.
Szellem a külvárosban
Az Örökre eltűnt legnagyobb erőssége John Asselta, azaz a Szellem. Coben a Szellem személyében nem csak egyszerűen egy komolyan vehető ellenfelet, hanem egy teljességgel legyőzhetetlen ellenséget kreált, aki ellen abszolúte senkinek sincs a leghatékonyabb esélye sem. Nem hogy a balszerencsés Will Kleinnek.
Már maga Szellem színre lépése olyan hatásos, hogy bármely akcióthrillerben vagy kémregényben helyet kaphatott volna. Coben azonban itt rögtön el is követi könyve kevés hibájának egyikét: a hatás oltárán feláldozza a hihetőséget. Elvégre ki az a barom, aki meg akarja öletni a legjobb, sőt feltehetőleg egyetlen barátját egyben üzlettársát, pontosan abban a pillanatban, amikor a legnagyobb szükségük van az együttműködésre?
Jó kérdés.
Mr. Coben talán tudja is rá a választ…
A maffia a kertvárosba költözött
Nos, a maffia akárhol lépjen színre, általában ugyanazon szigorú elvek alapján működik. Mindenki, aki keresztbe tesz nekik, előbb-utóbb apró darabokra lesz vagdalva.
Az Örökre eltűnt című könyv izgalomfaktorát természetesen tovább növeli, hogy az egyszerű, kisvárosi gyilkosságból, sok kanyargó után, maffia-thrillerbe megy át. Az átmenet fokozatos, a viszonylag kevés számú szereplőt mesterien mozgatva történik. Egyszerűen mindig történik valami ami felülírja vagy más megvilágításba helyezi az addig történteket. Ez pedig lebilincselővé teszi Harlan Coben könyvét. Az olvasó néha egyenesen a körmét rágja az izgalomtól.
Harlan Coben mégis egy lágyszívű alak
Azt mindenki tudja, hogy mennyire fontos egy történet vége. Egy jó befejezés akár fel is tud húzni egy nem túl erős könyvet. Egy gyenge pedig pontosan az ellenkezőjét éri el. Izé. Nos hát.
Az Örökre eltűnt című könyv vége pocsék. Érdektelen és unalmas. És hiteltelen is. Persze az erőltetett szentimentalizmusnak általában sosincs jó vége.
De ez van, amikor egy szerző mindenáron happy endet akar kikényszeríteni. Akkor is, ha szereplői az egész mű során egy gyorsvonat sebességével rohannak a szakadék felé. Ilyenkor aztán nem csoda, hogy úgy érzed, az egész egy átverés. De lehet, hogy ez túlzás. Inkább csak egyszerűen unatkozol.
Összegzés
Harlan Coben rutinból ír olyan krimiket, amelyre más szerzők csak vérrel és verítékkel képesek. Az Örökre eltűnt főhőse, Will Klein teljes esélytelenséggel veszi fel a harcot a családi titkokkal, az FBI-al, és az elképzelhető legkönyörtelenebb ellenféllel. Az eredmény pedig egy olyan thriller, amely ténylegesen képes arra, hogy feszült borzongást váltson ki. Csak a vége ne lenne ilyen szörnyen cukormázas!
Értékelés: 8.2/10
Harlan Coben: Örökre eltűnt
Jaffa Kiadó. 2022. 438 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Harlan Coben: Win