Chris Carter: A gonosz nyomában – könyv – kritika
Chris Carter páratlan érzékkel tapintott rá a korszellemre: mészárolós horrorba hajló krimiregényei egyszerre több zsáner rajongóit is képesek kiszolgálni. A borzalmasabbnál is borzalmasabb bűntények végtelenül aprólékos leírása egyszerre tölti el könyveinek olvasót borzongással és morbid kíváncsisággal. Amikor pedig már azt gondolnád, eh, Carter ugyanazt a könyvet írja újra és újra egymás után, az amerikai szerző az Egy gonosz elmével az emberi elvetemültség igazi emlékművét alkotta meg. A gonosz nyomában e művének a folytatása.
Egy sorozatgyilkos kísérletezgetései
Chris Carter A gonosz nyomában előszavában maga is azt javasolja, hogy érdemes az előzménnyel kezdeni az ismerkedést. Ehhez a véleményhez muszáj csatlakozni, hiszen a Robert Hunter-sorozat hatodik részének (lásd Egy gonosz elme) ismerete nélkül ez a könyv csak jóval korlátozottabb hatást képes elérni.
Enélkül az olvasó, haladva előre A gonosz nyomában lapjain, még azt hihetné, hogy Lucien Folter a sorozatgyilkosoknak az izgága, önmagát kényszeresen produkáló és emiatt aztán különösen idegesítő alfajához tartozik. Szóval egy bohóc, na.
Nagyobbat nem is tévedhetne. Az Egy gonosz elméből egyértelműen kiderül, hogy az sorozatgyilkosok enciklopédiáját megalkotni akaró, megfoghatatlan emberi kaméleon maga az ördög!
Aki újra szabadlábon van. És bosszút akar állni Hunter-en.
Lucien Folter kezd idegesítő lenni
A gonosz nyomában nem olyan, mint a többi Hunter-krimi az ominózus elborzasztó gyilkossággal, majd az azt követő rendőrségi nyomozással. Inkább mint egy üldözéses krimi. A szökött fegyenc utáni hajsza elsőre meglehetősen kevés izgalmat kínál.
No, meg ha te szökött fegyenc lennél, nem is hivogatnád a zsarukat, hogy gúnyolódjál rajtuk és hagyd magad bemérni. Persze, ha a maszkkészítés és a sminkelés nagymestere vagy, akkor lehet, hogy mégis. De ettől még azért az egész valahogy mégis gyerekeknek hat.
Robert Hunter a célkeresztben
Ahhoz, hogy Chris Carter könyve végre működni kezdjen, az kell, hogy Folter játszmája kétszereplőssé váljon. A legtöbb Carter-könyvben kifejezetten olcsó húzásnak tűnik, hogy egy sürgős teendőktől elfoglalt sorozatgyilkos azzal tölti szűkre szabott idejét, hogy telefonbetyárt játszik és Hunter nyomozót szívatja.
Jelen esetben azonban mégis működik a dolog, mivel a két karakter korábbi kapcsolatán alapul. Lucien Folternek van mit visszafizetnie. Hunternek pedig még több.
A gonosz nyomában esetében tehát némileg várni kell az izgalmakra – és azok másképp is működnek, mint korábban megszoktuk. A gyilkos rejtvények és az idővel szemben folytatott könyörtelen küzdelem azonban olyannyira lefoglalják a figyelmet, hogy szinte alig észlelni Carter szokásos trükkjeit, a túlnyújtott jeleneteket, valamint az állandó ismétlődést, melynek során a szereplők részletesen újra elmesélik másoknak, hogy mi történt velük az EGGYEL KORÁBBI jelenetben.
Csoda, hogy Hunter még nem kész idegroncs
Ha egy Robert Hunter-könyvet olvasol, állandó társadul szegődik a depresszió. Soha gyilkossági nyomozó még annyit nem szenvedett, mint szegény Hunter. (Ja, de. Harry Hole. Lásd a Kés.) Előbb-utóbb Los Angeles összes sorozatgyilkosában felbukkan ugyanis a legyűrhetetlen késztetés, hogy szerencsétlen Huntert, vagy annak társát García nyomozót bevonja kisded játékaiba.
Így aztán, nem csoda, hogy a nyomozópáros hol ezt, hol azt a hozzá közel álló személyt veszíti el menet közben.
És szerinted mit csinál Robert Hunter, amikor megtudja, hogy karrierje legveszélyesebb gonosztevője, személyes nemezise, maga a megtestesült Sátán érkezik Los Angeles-be, hogy bosszút álljon rajta?
Megmondom én: semmit. Halál nyugodtan elmegy randizni Tracy-vel, a dögös kis vörössel, aki évek óta az első komoly kapcsolata.
Hát nem idegfeszítő!?
Összegzés:
A gonosz nyomában Chris Carter leggonoszabb könyvének a folytatása, azonban nem ér el annak a szintjét. Gonoszság terén semmiképp. A mészárlást és nyomozást kivételesen csak nyomokban tartalmazó thriller most más vizekre evez: halálos macska-egér játékra kényszeríti hőseit. Azonban így sem kevésbé izgalmas. Ami viszont feltűnően hiányzik belőle, az a szokásos, teljes könyvet belengő sötét hangulat. Talán azért, mert ha túlzásba viszik őket, egy idő után már a gyilkosságok is elveszítik a jelentőségüket.
Értékelés: 7.8/10
Chris Carter: A gonosz nyomában
General Press Kiadó. 2023. 332 oldal
Kritika a Robert Hunter-sorozat további részeiről:
1. A keresztes gyilkos
2. Kivégzés
6. Egy gonosz elme
7. A nevem: Halál
8. A hívás
9. A holtak csarnoka