L. M. Montgomery: Anne otthonra talál – Könyv – kritika
Amikor a Prince Edward-szigeti Avonlea-ben élő idős testvérpár, Marilla és Matthew Cuthbert egy árva fiút kérnek az árvaháztól, hogy az a segítségükre legyen a ház körüli munkákban, nagy meglepetéssel tapasztalják, hogy egy lányt kaptak. De hát ki a fenének kell egy lány? Marillának, a józan gondolkodású, földhözragadt vénlánynak biztos, hogy nem. De mi lesz akkor így Anne Shirley-vel, a csupa szeplő, vékonyka, vörös hajú, csúnyácska tizenegy éves kislánnyal! Végül Anne otthonra talál majd?
Anne Shirley senkinek sem kell
A kislány egyetlen reménye így Matthew, a lassú észjárású, furcsa és félénk öregember. Aki ráadásul betegesen fél a nőktől. Rájuk se néz. Nem is szól hozzájuk. (Valahol persze érthető ez is.) Szóval a kis Anne Shirley esélyei, finoman szólva, nem a legbiztatóbbak…
Azonban az embertársai közül minden lehetséges módon kilógó, önmagába fordult Matthew bárkinél (még az olvasónál is) előbb ismeri fel, hogy a magányos és senkinek sem kellő Anne-nek sokkal nagyobb szüksége van őrájuk, mint őnekik a lányra. (Annak felismerése, hogy ez ugyanúgy fordítva is igaz, csak később jön.)
Az Anna otthonra talál című könyv első 60 oldala egy érzelmi hullámvasút, és egyben pompás teszt bárki számára arról, hogy eldöntse, mennyire is van kőből a saját szíve. Egyszerre bámulatos és egyben idegtépő, ahogy Lucy Maud Montgomery az olvasói érzelmeivel játszik. Megesik vajon a szigorú Marilla szíve a kislányom? Vagy mégsem? Ha igen, mikor?!
Akik e folyamat közben egyetlen pillanatra sem érzékenyülnek el, azok minden elismerést megérdemelnek. De ők, feltehetően, erre az időre már abba is hagyták ezt a könyvet…
Egy ellenállhatatlan személyiség varázsa
Anne Shirley nem mindennapi árva, az egyszer biztos. Ha esetleg kritikát készülnél írni Lucy Maud Montgomery könyvéről és már előre megfogalmaztál volna néhány éles mondatot a mások hasába lyukat beszélő emberekről, akik a világból is képesek kikergetni, hát valószínűleg egész egyszerűen kénytelen lennél kihagyni őket…
Anne, akinek képzeletbeli barátokon edződött fantáziája (mivel igaziak korábban nem jutottak neki) az élet minden apró dolgában meglátja a rendkívülit és a csodásat. Szárnyaló képzelete és cirkalmas beszédmodora előbb letaglózza, majd jókedvre deríteni a két lábbal a földön járó derék avonlea-i polgárokat. És persze az Anne otthonra talál című könyv olvasóit is.
Az olvasók számára pedig, mire felismerik, hogy egy tizenéves kislány felnövés-történetében ragadtak (iskolai zsúrokkal, fodros ruhákkal, emlékkönyvbe illő versekkel és persze végeérhetetlen csacsogásokkal) már késő.
Avonlea-i idill
Lucy Maud Montgomery könyvének azonnali kirobbanó és azóta is tartó töretlen sikeréhez Anne Shirley tagadhatatlan személyes varázsán túl nyilvánvalóan hozzájárul az is, hogy a könyv olvasóin egy idő után erőt vesz a nehezen lebírható késztetés, hogy lehetőleg minél előbb a kanadai Prince Edward-szigetre költözzenek. Vagy legalábbis ellátogassanak oda. (Csakúgy mint az Égből hullott három alma című könyv esetében, ahol mindenki rögtön indulna Örményországba.) Mindehhez persze az is kell, hogy Montgomery főhőse mellett ugyancsak jelentős teret szenteljen a legkisebb kanadai tartomány természeti szépségeinek, fáinak, vizeinek és virágainak.
A dolgos, becsületes és segítőkész polgárok és a kemény, de saját gyümölcsét meghozó munka egy olyan korszakot idéznek fel, amely már sosem fog visszatérni. Csakúgy, mint az puritán szellem, amelynek gyakorlói közül még a legkonzervatívabb, kioktató modorú erkölcscsőszök bensőjében is ott lakozik a kis szerencsével bármikor előcsalogatható jóakarat.
Elég a fecsegésből, ifjú hölgy!
L. M. Montgomery Anne otthonra talál című könyve úgy veszít az érzelmességéből, ahogy főhőse egyre idősebb lesz. A megindító és magával ragadó kezdést képtelenség felülmúlni, ez nem is kérdés. Azonban a felcseperedő kislány ballépései, akit áradó fantáziája és álmodozása nap mint nap újabb ballépések elé taszít, még elegendő muníciót szolgáltatnak újabb megható jelenetekhez. (Márpedig ez a könyv pontosan ezzel a ravasz trükkel veszi át az uralmat az olvasó fölött. Ugyanúgy, ahogy az Ahol a folyami rákok énekelnek is teszi.)
Azonban nem csak Miss Josephine Barry, az önző vénkisasszony (mellesleg Anne rajongója) veszi észre, de az olvasónak ugyanúgy feltűnik, hogy a zöld manzárdos ház ifjú lakója felnőttként talán már nem olyan szórakoztató, mint gyermekkorában volt.
Persze ez mit sem von le egy felelősségteljes ifjú hölgy értékeiből, akitől egyrészt ilyesmi már nem is igazán várható el, másrészt mindenki (magától értetődően beleértve ebbe a könyv olvasóit is) aki gyermekkorában megismerte, egy életre megszerette őt.
Összegzés:
Lucy Maud Montgomery saját gyermekkori élményeiből is táplálkozva instant klasszikust alkotott a cserfes, álmodozó és jószívű árva kislány kalandjaival. Nem mellesleg pedig Anne otthonra talál című könyvével mindenkiben megerősíti a családi értékek és a közösség megtartó erejének fontosságát, valamint felhívja a figyelmet arra – ha esetleg bárki megfeledkezett volna róla ebben a rohanó világban – miszerint ha valaki szeretet ad, az ugyanolyan jól jár, mint aki kap belőle.
Értékelés: 7.9/10
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál
Lazi Kiadó. 2024. 312 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Winston Graham: Ross Poldark