Don Winslow: Lángoló város – Könyv – kritika
Keresztapa – kicsiben
Don Winslow Lángoló város című maffiaregénye egy az egyben a Keresztapa lebutított verziója. Az abban szereplő motívumok legtöbbje itt is megjelenik. Mint például:
– Maffiacsaládok háborúja a területért
– A család, azaz a vérségi kötelék összetartó ereje
– Az utódlás kérdése, ahol persze nem a legalkalmasabb jelölt az örökös
– A drogüzlet = a nagy pénz, egyúttal a nagy bukás ígéretével
Mivel pedig a Keresztapa olyan nagyszerű és megismételhetetlen regény, hajlamos vagy rá, hogy már egy csökkentett verzióval is beérjed. Főleg, ha az a monumentális Drogháború-trilógia szerzője, Don Winslow tolla alól került ki. Szembenálló ír és olasz maffiózókkal.
Kisvárosi gengszterek
Oké, de azért mégis. Az, hogy a Langoló város helyszíne a rhodes island-i Providence, avagy becenevén Dogtown, valahogy mégis lecsökkenti az előzetes várakozásokat. Providence New York és Boston közé beékelve, és előbbiekhez viszonyítva kicsi és jelentéktelen. Prostitúció, szerencsejáték, és még a dokkok. Ezekből lehet arrafelé pénzt csinálni.
Az ír Murphy-család a prostitúcióhoz túl finnyás, így aztán maradnak az uzsorakölcsönök és a dokkok. Meg a szakszervezet. Ha meg akarnak élni, muszáj néhány rablást is megcsinálni. Saját kezűleg. Ez azért nem a Nagymenők szintje. Michael Corleone sem saját kezűleg fosztogatta a kamionokat. Egyszóval a Murphy-család főleg a kispályán játszik.
Minden maffiózó hülye?
Nyilván nem. Nem akarom őket ok nélkül sértegetni, hiszen mindenki úgy keresi a kenyerét, ahogy akarja.
A dogtowni Murphyék viszont segghülyék, azt tuti fix.
„- Liam, ne.” – mondják.
„- Liam, ne csináld! – kérik nyomatékosabban.
Liamnak persze, aki a családtagok között járkáló időzített bomba (és akinek ez a kifejezés valószínűleg rá is van tetoválva a nemi szervére) hiába beszélnek. Liam csak tovább csinálja.
Na már most, ha te irányítanád a providence-i Murphy-klánt, Liam-et már régen elküldted volna Anchorage-ba egy csak odaútra szóló jeggyel és azzal a nyomatékos figyelmeztetéssel, hogy ha még egyszer beteszi a lábát a szülővárosába, akkor fel lesz szegelve a Gloc-ban a bárpult fölé.
De nem te irányítod.
Lángoló város – de nagyobb a füstje, mint a lángja
Don Winslow Lángoló város című regényének hosszan elhúzódó maffiaháborúja… hm, nagyon hosszan elhúzódik. És meglehetősen aprólékos leírást kapsz ezen eseményekről. Noha Winslow a szűkre szabott keretekből (kisváros, kis maffia) kihozza a lehetséges maximumot, úgy összességében mégsem történik semmi olyasmi amire azt mondhatnád: hú, ez milyen nagy horderejű már. A kelletlen békekötéseket újabb összetűzések követik, váratlan szövetségek jönnek létre, majd szűnnek meg, az ír és az olasz gengszterek pedig egymás után hullanak el. Ez megy most akkor az előre sejthető, szomorú végig?
Már csak Danny Ryan-ben bízhatsz
Nos, Danny Ryan megmenti a Lángoló város című könyvet. Azt tudjuk, hogy Don Winslow jó író. Rendben, NAGYON jó író. Így aztán a félig körön kívüli álló és az eleve elrendeltség érzése alatt nyögő Danny Ryan melankóliába hajló narrációja téged is belevon az eseményekbe, és úgy érzed, mintha magad is nyomorgó, ámde azért még a végsőkig kitartó ír maffiózó lennél, ott Dogtown-ban.
Danny mellett igazából majdnem az összes kiemelt karakter nő. A felesége Terri, az anyja Madeline, de Cassie és talán még Pam is, aki a háború kitörésének katalizátora, jóval több figyelmet kap, mint a háborúban álló férfiak.
A nők férfiak mögött – és előtt
A nők előtérbe kerülése tagadhatatlanul változatosabbá teszi a Lángoló várost, néha mégis az az érzés kerülget, hogy ezeknek a karaktereknek az elmélyítésére nem feltétlenül lett volna szükség. Ez a leghangosabban Madeline esetében jelentkezik, akivel Winslow aránytalanul sokat foglalkozik, ahhoz képest, hogy csak marginális hatása van a Providence-ben zajló eseményekre.
Másfelől amikor Danny Ryan anyja beleavatkozik a két fél közötti háborúba, az a motívum egy az egyben átvétel a Drogháború-trilógiából. És ugyebár már ott sem volt hihető. Itt még annyira sem.
Cassie viszont pontosan az ellenkező véglet. Amit az ő múltjából megtudsz, az mindent a feje tetejére állíthatna. Várod, várod, hogy ez mikor fog bekövetkezni; azonban soha nem következik be.
Már Danny Ryan-ben sem bízhatsz
Bármilyen jól és élvezetesen írjon is Don Winslow, mégis nehéz szurkolni a dogtowni ír maffiának, amikor azok gyakorlatilag saját maguknak köszönhetik a végzetüket. De azért mégis csak ezt teszed. Egészen addig, míg újabb baklövést nem követnek el.
Semmilyen szervezet számára sem előnyös, ha nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal. Na most el lehet képzelni, hogy ez mennyire így van a maffia esetében. Te, mondjuk, leszervezed valakivel a békekötést, erre a haverjaid még azon a napon fel akarják robbantani ugyanezt az illetőt. Micsoda megfontolatlanság!
No, innentől kezdve az olaszoknak drukkolsz. Murphy-ék egyszerűen nem érdemlik meg, hogy egy komolyabb szervezet irányítsanak.
Nincs végzet, csak ha magad is bevégzed
A Lángoló város befejezése furán alakul. Winslow könyvét már a kezdetektől belengi egyfajta baljós hangulat, előrevetítve a csúfos bukás lehetőségét a főszereplők számára, így aztán nem is nagyon reménykedsz másban. Winslow mégis meglep egy határozottan kiszámíthatatlan és nem várt zárással.
Danny Ryan-nek évek álltak a rendelkezésére, hogy döntsön a saját és családja sorsáról. Amikor azonban végül meghozza ezt a döntést az éppen az utolsó utáni pillanatban történik. Későn. Így aztán teljesen hiteltelennek találod.
Végső összegzés:
Don Winslow Lángoló város című könyve egy nagyszerű író munkája. A szerző kívül-belül ismeri témáját, a bűn világát. A határozott, lendületes, de mégis érzelmekre ható írás, a jobb sorsra érdemes szereplők és az elkerülhetetlennek tűnő végzet magával ragadja a könyv olvasóját. Azonban mintha a cselekmény mégis végig lemaradna a stílus mögött. Így aztán egy kis csalódás mindenképpen kíséri az ír gengszterek élet-halál harcát.
Értékelés: 8.2/10
Don Winslow: Lángoló város (Danny Ryan 1.)
Vinton Kiadó. 2023. 320 oldal
—
Lásd még a szerzőtől:
A határ (Drogháború 3.)