Thomas Mann: A Buddenbrook ház – Könyv – kritika
– WTF! – mondta Thomas Mann, a Varázshegy szerzője, mikor 1929-ben megkapta a Nobel-díjat – a Buddenbrook ház című regényéért. Talán maga is úgy gondolhatta, hogy a lübecki Buddenbrook kereskedőcsalád mintegy három és fél generációjának a 19. század közepén játszódó története nem a legegyértelműbb választás e magas díjra.
Miről nem szól a Buddenbrook ház?
1, Lübeckről egyáltalán nem szól. Egy, de maximum két ujjadon meg tudnád számolni (és lehet, hogy sokat mondok) hogy hányszor hangzik el annak városnak a neve, ahol Mann családregénye szinte teljes egészében játszódik. A városról az égegyadta világon semmi lényegeset nem tudsz meg, a cselekmény a legritkább esetben hagyja el Buddenbrookék aktuális rezidenciáját.
2, A kereskedelemről sem szól. Ha esetleg arra számítanál, hogy az éppen aktuális Johann Buddenbrook majd 19. századi Jockey Ewingként végez különböző pénzügyi machinációkat és kergeti az őrületbe üzleti ellenlábasait, hát semmi ilyesmi nem történik. A Buddenbrookok üzleti vezérelve az, hogy csakis olyan bizniszbe szabad belemenni, amitől aztán jól alszol éjszakánként. Unalmasan hangzik? Nem én mondtam!
3, A 19. század német társadalmi folyamatairól pedig végképp egy szó nem sok, annyi sem hangzik el. A Buddenbrook ház szereplői kizárólag a tehetős nagypolgári közegben mozognak.
4, Vajon mi lehet a helyzet történelmi fronton? Nos, Lübeck lakói mintha egy külön búra alatt élnének. Ugyan a városbéli 1848-as forradalmi eseményeket Johann Buddenbrook egy jól intézett beszéddel rövidre zárja, de a téma ezzel ki is fújt. Amikor Mann családregényének vége felé holmi katonák vonulnak át a városon, majd valamivel később visszafelé masíroznak, valószínűleg annyi sejlik fel iskolai tanulmányaid alapján, hogy ez a francia-porosz háború lehetett.
A Buddenbrookok korán halnak
Thomas Mann durván spoilerez! Már eleve a Buddenbrook ház alcíme (Egy család hanyatlása) sem sejtet túl sok jót. Azonfelül a jó Grabow doktor rögvest a mű legelején felvázolja, milyen életkilátásokra számíthatnak azok, akik ülő életmódot folytatnak és napjában négyszer válogatott, nehéz ételeket fogyasztanak. Márpedig a Buddenbrookok fejre híznak, mint a vöröshagyma.
Azonban ez az alcím mégsem teljesen tálaló. A magyar kiadásról jó érzékkel le is spórolták. Buddenbrookékra ugyanis egyáltalán nem a folyamatos hanyatlás jellemző.
Egy család hétköznapjai
A Buddenbrook ház a legtisztább értelemben vett családregény. Csakis és kizárólag e család mindennapi életével foglalkozik, minimális alkalommal történik csak innen kitekintés. A hétköznapokat, a kisebb-nagyobb családi konfliktusokat, életeseményeket csak az borzolja fel jobban, amikor egy-egy családtagot (elsősorban szegény Tony-t) ki kell házasítani.
A derék, istenfélő és egyszerű Johann Buddenbrookok sorban követik egymást, oldalukon a hozományért elvett, ámde tisztességes és kötelezettségtudó feleséggel. Az üzlet hol jobban megy, hol rosszabbul, és mindig akad a családtagok között egy-egy fekete bárány, mint ahogy minden más családban is. Azonban a cég mindenek előtt való. Ennyi lenne Thomas Mann regényének a lényege.
Antonie Buddenbrooknak férjhez kell mennie!
A Buddenbrook ház első felében ennek az üzleties felfogásnak Antoine (Tony) issza meg leginkább a levét. A sok jószándékú, ámde nem túl érdekes családtag közé kellett egy vidám, élénk teremtés, így a családregény első felét lényegében ő hordozza törékeny vállain. És érdekes módon vele ellentétben te magad ábrándulsz ki nagybecsű családjából, amikor egy minden ízében hamis, taszító alak karjaiba lökdösik. Ennyit a Buddenbrookok emberismeretéről…
Tony végig a könyv meghatározó szereplője, és egyben legéletteltelibb szereplője marad. Thomas Mann mintha maga sem tudta volna eldönteni, hogy milyen is igazából ez a lány. Butuska, álmodozó, szeszélyes? Meggondolatlan? Ám végső soron mégis mindig az derül ki róla, hogy megvan a magához való esze, csakúgy mint a kellő jellemszilárdsága, így, talán Mann akarata ellenére is, de a Buddenbrook ház legkomplexebb karaktere válik belőle…
Már csak azért is, mivel a nők helyzete, tudjuk jól, minden korban sokkal speciálisabb volt, mint a férfiaké. Egy kereskedőcég hol jobban ment, hol rosszabbul, de a Buddenbrooknak a bőre alatt is pénz volt, szóval a család férfitagjai azért mindig jól el voltak. Egy nőnek ellenben muszáj volt férjet találnia magának, mielőtt vénlánnyá nem válik. És a gondok sokszor csak ilyenkor kezdődtek, miután lényegében látatlanban odaadták egy vadidegen kénye-kedvére… A Buddenbrook családban, mint ahogy a 19. században, és azelőtt is mindig, a legtöbbet a nők szívták…
A vég kezdete
A vastag nyakú, földhözragadt Johann Buddenbrookok után soron következő cégvezető, Thomas igazi világfinak tűnik elődeihez képest. Lehetséges volna azonban, hogy a túlzott intellektus csak árt az üzleti életben? Ha úgy érzed, már elértél mindent, amit elérhetsz az életben, nincs ami tovább hajtson előre? (Fogalmam sincs, szerencsére belőlem világéletemben hiányzott az ambíció.)
Viszont az is lehet, hogy ha valaki túl sokat tömi a fejét, nem mozog eleget, ráadásul méregerős cigarettákat szív egymás után, az előbb-utóbb elveszítheti a MOJO-ját. (Ilyen esetben nyilvánvalóan nagy segítség egy olyan titokzatos és kiismerhetetlen feleség, mint Gerda. Aki a könyv legizgalmasabb női karaktere. (Tulajdonképpen ő a csipetnyi só a Buddenbrook-főzelékben. Oké, nyilván nem egyszerű káposztafőzelékről van szó, de egy kis só mindenképpen kell bele.)
Mit lehet ilyenkor tenni? Thomas Mann például pszichologizálni kezd.
A Buddenbrook ház második felében mintha sokkal kevesebb minden történne, viszont sokkal jobban belelátunk a szereplők, elsősorban Thomas, valamint a kis Hannó fejébe. Ami nem válik a könyv hátrányára, hiszen így a szereplők sokkal közelebb kerülhetnek az olvasóhoz.
Azonban Mann, miután felfedezte, hogyan teheti érdekesebbé könyvét, mindkét említett szereplő esetében túlzásba esik. (Valahogy úgy, mint Nádas Péter a Rémtörténetekben.) Előbb Thomas Buddenbrook világosodik meg metafizikai síkon egy délután erejéig, majd Hanno fedezi fel magában Liszt Ferencet. Mindkét esetben olyan szinten túlbonyolított, szakkifejezésekkel teletömött érthetetlen és patetikus körmondatokban, hogy arra csak egyetlen magyarázat lehet: a szerző meg kívánta mutatni, hogy erre is képes. Igazán felesleges vesződség volt…
Vigyázat, körmondatok!
Persze erre az időre, aki idáig eljutott, már megbarátkozott az elsőre elég gyanúsnak tűnő körmondatokkal. A könyv legelső fejezete vízválasztó lehet: aki azon, a rengeteg egymásra zsúfolt, soha vissza nem térő mellékszereplőn túljut, azt a barokkos szöveg már nem igazán zavarja. (Kivéve persze, ha a végére érve elfelejti az elejét.) Mivel az minden összetettségével, Thomas Mann klasszikus értelemben vett lassú és aprólékos régimódiságával együtt, jobbára könnyen követhető.
Az egyetlen ami az írás szempontjából kifogásolható, azok a túlzásba vitt külső karakterleírások. Thomas Mann mondatai alapján a legtöbb szereplőről könnyűszerrel teljesen élethű fantomképet lehetne rajzolni.
Egy családregény vége
Hogyan érdemes lezárni egy nagy lélegzetű, monumentális családtörténetet? Elegánsan. Thomas Mann ezt meg is teszi. Arra viszont, ami közvetlenül előtte történik, csak egyféle magyarázat létezhet: Thomas Mann-nál kevesen utálták jobban a nyomorult iskolát!
Nagy figyi: Hanno Buddenbrook suliba megy, de nem szokás szerint nem készült semmit. Mann végigvezet a teljes iskolai napon, az összes órán egyenként, részletes leírást és jellemrajzot ad minden tanárról és több diákról, miközben Hanno feje felett végig ott lebeg egy súlyos bárd: kap-e ma intőt csórikám, vagy inkább csak holnap kap? El lehet képzelni, hogyan érzi magát szegény. Minimum, mint Ivan Gyenyiszovics.
De persze te meg sem lepődsz ilyesmin. Hiszen korábban éppen elég hosszadalmas jelenetet olvastál már hosszan elnyúló karácsonyi ajándékozásról vagy egy fogorvosnál tett fájdalmas látogatásról.
És ez még mindig nem a vég. A Buddenbrookok még mindig tele vannak lóvéval.
A Buddenbrook ház megjelenésekor Lübeckben úgy tartották, hogy Mann a regény számos alakját létező személyekről mintázta. A derék lübeckiek különféle listákat vezettek ezen személyek kilétéről, és hosszan tanakodtak azon, hogy kik lehettek azok a való életben, akikkel ezek a – hát tulajdonképpen – hétköznapi dolgok megestek.
Azonban így, öt-hat emberöltő elteltével, és főképpen akkor, ha nem is lübecki lakos vagy, ezek a dolgok annyira nagyon azért már nem érdekesek.
7.4/10
Thomas Mann: A Buddenbrook ház
Gabo Kiadó. 2022. 679 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Winston Graham: Ross Poldark
Lev Tolsztoj: Háború és béke