Joe Abercrombie: Bajok a békével – Könyv – kritika
Mi történhet egy monumentális fantasy-sorozatban, miután a legfőbb mágus elbánt mindenkivel, akivel csak kedve szottyant. (Erről Raymond E. Feist tudna mesélni a Résháború-könyvek kapcsán.) Márpedig Bayaz nagyúrnak ellenfele az nem nagyon maradt közel s távol. Joe Abercrombie úgy döntött, hogy Bayazt mellékvágányra helyezi, Az őrület kora-trilógiával pedig folytatja a kalandozást az Első Törvény-világában, sok új, és sok régi szereplővel, tablószerűen gördítve előre az Unió történelmét, amelybe most, a mágia mellé, füstöt és tüzet okádva beköszöntött az ipari forradalom is.
A trilógia második része, a Bajok a békével látszólag ugyanazt a receptet követi, mint az első. A szereplők lokális jelentőségű konfliktusokban vesznek részt, igazából semmi eget rengető nem történik. Egy-egy lázadás persze felüti a fejét itt-ott, Észak erős emberei pedig szokás szerint békétlenkednek, de hát azok folyton ezt teszik. (Tegyük hozzá, hogy e marcona és vad férfiasság nélkül talán nem is igazán működne Abercrombie sorozata, hiszen jórészt csak az uniós bürokrácia és kicsinyes torzsalkodás maradna.)
És közben mégis azt veszed észre, hogy Az őrület korát sokkal jobb olvasni, mint Abercrombie összes korábbi könyvét. Talán azért, mert most a korábbi történetek faék egyszerűségű (kizárólag harcoló vagy duzzogó) karakterei megtelnek élettel. (Kivétel persze Caul Reszket-et, Észak jelenlegi legveszélyesebb emberét. De hát ő pont úgy van jól, ahogy van.)
Úgy tartják, hogy az igazán jó írók hétköznapi eseményekről képesek úgy írni,, hogy azok maguknál sokkal többnek látszanak. Nos, a Bajok a békével nézőpont karakterei ezt a feladatot simán megoldják. Ha csak a könyv három roppant erős női főszereplőjét vesszük alapul (egy önfeladásig hűséges kém, egy rendszeresen a nadrágjába csináló jövőbelátó és Adua kíméletlen és törtető üzletasszonya, akinek maga az Inkvizíció biztosít hátszelet) azt látjuk, hogy minimum ketten közülük nagyon nehezen illeszthetők a kedvelhető személyiségek halmazába, mégis körömrágva lapozol előre a sorsukat követve.
A Bajok a békével egyik fő behúzó ereje egyébként pontosan ez az izgalmi faktor. Nem emlékszem, hogy mikor olvastam utoljára olyan könyvet, ami ennyire lebilincselő lett volna. De nem mostanában volt, az biztos. Legalább három esetben éreztem azt, hogy szó szerint tartósan felment a vérnyomásom Abercrombie szereplőiért izgulva. (Törekedhet ennél nagyobb hatás elérésére egy regényíró?)
Az Első Törvény-sorozat, főleg a legelső részekben azért nem a kifinomultságáról volt felismerhető. A sokszor burleszkszerűen csetlő-botló karakterek erről gondoskodtak. Ehhez képest álmélkodva tapasztalod, hogy Az őrület kora második része már-már a Trónok harcát idéző komplex karakter-fejlődéssel dolgozik, még ha ugyan a könyv végére az e szempontból két legnagyobb utat bejáró szereplő (Savine dan Glokta és az Oroszlánkölyök) csak arra a felismerésre is jut, amivel alapesetben minden becsületes ember saját magától is tisztában kellene, hogy legyen.
A Bajok a békével mindemellett kitűnő háborúellenes könyv is. Ebben méltó párja Sapkowsi Vaják-sorozatának. Abercrombie le se tagadhatná, hogy az összecsapások abszurditását bemutató külön egységet alkotó jelenet-füzéreinek fő ihletője a lengyel fantasyszerző volt.
Az őrület kora sorozat feltűnően híján van a korábban Abercrombie írásainak egyik fő összetevőjét adó, karikatúraszerűen ábrázolt karaktereknek. (Amiben a szerző eddig bízvást számíthatott a derék Sneci káplár közreműködésére.) A Bajok a békével-ben egyetlen(!) ilyen jelenet van, és a korábbiakhoz képest ez is a visszafogottságával tüntet.
Cserébe a könyv néha kimondottan szellemes!
„Az ellenségek olyanok, mint a bútorok, nem igaz? Jobb, ha az ember magának választ, nem pedig örökli őket.”
Ellenségeskedésből pedig nincs hiány. A kötelező háború nyilván adott, viszont új elemként megjelennek a könyvben a szinte a Keresztapába illő cselszövések és leszámolások.
Joe Abercrombie Az őrület korával igazából az értelem korát hozta el. Már a trilógiája első része is határozottan jobbra sikerült, mint a korábbi munkái. A Bajok a békével pedig újabb minőségi ugrást jelent. És olvasás közben azt veszed észre, hogy a 700+ oldalas könyv felénél tartva egyértelműen azon sajnálkozol, hogy már csak 350 oldal van hátra!
8.6/10
Joe Abercrombie: Bajok a békével (Az őrület kora 2.)
Könyvmolyképző Kiadó. 2033. 733 oldal
—
Kritika az előző részről:
Joe Abercrombie: Némi gyűlölet (Az őrület kora 1.)
—
Ez is érdekelhet:
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje