Robert Dugoni: A nyolcadik nővér – Könyv – kritika
Most komolyan egy 64 éves pacákot kell reaktiválni a CIA-nek, hogy aztán Moszkvába küldjék kémkedni? Öregebbet nem találtak? Jó, tudjuk, hogy 60 az új 40, de ha a KGB utódszervezete, az FSZB, tegyük fel, üldözőbe venné az illetőt, nem jobb lenne mégis csak egy erőtől duzzadó ifjú sprinter?
És ha már a külsőségeknél tartunk: nem jobban megfelelne egy orosz melóra egy szőke, szláv kinézetű személy, jóindulatú, bamba arckifejezéssel, mintsem egy afroamerikai? Csak arra az esetre, mondom, ha az FSZB véletlenül hajszát indítana utána és végig akarná kergetni fél Oroszországon. Csak azért hogy könnyebben beolvadjon a tömegbe.
Egy halvány esély pedig mindenképpen mutatkozik arra, hogy az FSZB gyanakodni kezd majd Charles Jenkins-re. Hiszen azért megy oda, hogy beleavatkozzon egy műveletükbe. Az oroszok ugyanis elkezdik sorra kiiktatni az ún. hét nővért, a CIA évtizedek óta mély fedésben Oroszországban működő kémeit. Három nővérnek (Mása, Olga és Irina – ha pontosan emlékszem a nevükre) már annyi is.
Azonban nem elég, hogy a nővérek egyre fogyatkoznak, Vlagyimir Vlagyimirovics, minden oroszok cárja ráadásul még aktiválja a nyolcadik nővért is! Basszus! Az a feladata, hogy megtalálja a többi hetet és kinyírja őket. Jenkinsre az a hálátlan feladat vár, hogy addig szerencsétlenkedjen, amíg fel nem figyel rá a nyolcadik nővér. Ha ez megtörténik, azonosítania kell ezt a cemendét, majd azonnal olajra kell lépnie.
És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra! Használjuk az eszünket!
Senki nem tudja, hogy ki a hét nővér, oké? Csak pár CIA-s nagykutya. Vlagyimir Vlagyimirovics éppenséggel Manci nénénket is aktiválhatja mint nyolcadik nővért; a vénasszony az életben nem fogja megtalálni a másik hetet. Nem is az ő dolga. Ez az FSZB dolga. A nővérek pedig máris hullanak mint a legyek. Azaz valaki már szivárogtat az oroszoknak. Ergo az FSZB akár ki is plakátolhatná a neveket, hogy a nyolcadik nővér is elolvashassa őket, ha éppen arrafelé sétál.
Kész, erre bárki rájöhet két perc alatt magától CIA-s kiképzés nélkül is. Bárki, kivéve Charles Jenkinst, Robert Dugoni főhősét.
Akkor mi ez az egész felhajtás a nyolcadik nővérrel?!
Hát, Dugoni valószínűleg kitalált egy nagyon jól hangzó címet, de arra már nem volt képes, hogy némi értelmet tükröző módon integrálja saját sztorijába.
Ha nem hiszed, itt a bizonyíték: a könyvben elő sem kerül a nyolcadik nővér. Se híre, se hamva. Az egész kémtörténet arról szól, hogyan keveredik Jenkins egyre nagyobb és nagyobb pácba.
Dugoni kémregénye könyv tele van logikátlanságokkal, ellentmondásokkal és életszerűtlen tettekkel. Például két szereplő, aki élet-halál harcot vív egymással, hirtelen ÖSSZEBARÁTKOZIK az összecsapás közben. Egy számítógépes elemző pedig akcióhőssé avanzsál, amellyel lebuktatja, ezáltal lényegében halálra ítéli saját magát. Ez a szereplő speciel a hírszerzés összes anyagához kényelmesen hozzáfér, tehát pár kattintással hozzájutna a keresett információhoz. (Féleszű ruszkik.)
Jenkins oroszországi kalandjai, hinnéd-e, fejvesztett menekülésbe torkollnak. Elkezdi üldözni az FSZB! Ezt a 64 éves, túlkoros kémet. (Gabriel Allon, a legendás izraeli mesterkém a túlkoros szó hallatán csuklani kezd.) A menekülés folyamata azonban olyan izgalmas, hogy részben megmenti Dugoni ügyetlenül felépített kémregényét. Olvasás közben pontosan látod a könyv hibáit, azonban az amerikai öregember és az orosz kémelhárító, Fjodorov ezredes közötti macska-egér játék annyira fordulatos, hogy könnyen megfeledkezhetsz róluk.
Dugoni kémregénye tehát egy ponton üldözéses thrillerbe vált. Ha azt gondolod, hogy ezután majd folytatódik a kémjátszma, hát nagyot tévedsz. Egy váratlan csavarral tárgyalótermi dráma lesz belőle: Jenkins bíróság elé juttatja saját magát. Persze nem direkt. Csupán nincs tisztában azzal, hogy korábbi munkaadója, azaz a CIA rendelkezik honlappal, lehet nekik írni e-mailt, ha el akar juttatni hozzájuk egy infót.
A tárgyalásra nagyjából ugyanaz jellemző, mint a könyv elejére. Tele van marhasággal. Valószínű, hogy már azt is eleve kételkedve fogadod, hogy valaki ellen vádat emelnek az USÁ-ban olyasvalami miatt, ami TALÁN Oroszországban történt és amire SEMMI bizonyíték sincs. (A tárgyalás körülbelül ugyanolyan fura, mint az Ahol a folyami rákok énekelnek-ben.)
Azonban Robert Dugoni ekkor újabb kellemes meglepetésben részesít. A szemérmetlenül patetikus esküdtszéki eljárás még sokkal izgalmasabb, mint a korábbi, országhatárokon átívelő üldözés. Ráadásul hiába érzed azt, hogy néha felpofoznád Charles Jenkins-t a konok egyenessége miatt, mégis nehéz kivonni magad annak hatása alól, hogy egy derék, családszerető, becsületes amerikai hazafit igaztalanul vádol, és nagyon úgy néz ki, hogy sittre is juttat a saját kormánya.
A nyolcadik nővér című kémregény közepes munka, tele ellentmondásokkal és zavaros fordulatokkal. És a címszereplő égbe kiáltó hiányával! Azonban az izgalmi faktor és az érzelmi töltet néhol olyan erős hatású, hogy nagyon nehéz kivonni magadat alóla. Cseppet sem lenne meglepő, ha Dugoni iparosmunkája után elhatároznád, hogy nem kérsz többet a szerző könyveiből. Kivéve persze A nyolcadik nővér folytatását, mert, eh, azt még muszáj mindenképpen megtudni, hogy előkerül-e az a nyavalyás dög.
7.3/10
Robert Dugoni: A nyolcadik nővér (1.)
Agave Könyvek. 2021. 445 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Daniel Silva: A másik nő
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek