J. D. Barker: A hívás – Könyv – kritika
Jordan Briggs-t, a finoman szólva is megosztó személyiségű rádiós műsorvezetőt élő adásban felhívja és halálos játékra kényszeríti egy Bernie nevű betelefonáló, aki nagy mennyiségű hasznosítandó robbanóanyaggal rendelkezik. Viszont nem szereti egyedül eldönteni, hogy mikor mit repítsen a levegőbe. Jordan műsora azonnal kirobbanó sikert arat. Vajon ugyanerre számíthat J. D. Barker: A hívás című könyve is?
Ha olvastad Barkertől a Négy majom gyilkos-sorozatot, akkor elsőként azt veszed észre, hogy A hívásból teljes mértékben hiányzik annak összetettsége, bonyolult, sokszor túlzottan is nyakatekert cselekményvezetése. A hívás az ellenkező véglet, túlságosan is egyszerű, szinte kizárólag egyetlen helyszínen játszódó thriller.
Ha láttad a Drágán add az életed című filmet, akkor körülbelül ugyanarra az élményre számíthatsz: toronyház, terroristák, bomba és egy zsaru, aki pont jó helyen van ahhoz, hogy felvegye a küzdelmet a köcsög Bernie-vel. Plusz élő közvetítés a rádióban. Mínusz karácsony.
A hívás nagyon jól működne akciófilmként, azt leszámítva, hogy ebben az esetben mindenki a Drágán add az életedhez hasonlítaná. Amely esetben viszont gyorsan el is vérezne.
Barker könyve ugyanis tökéletesen jellegtelen. A férfi főszereplő, Cole Hundley nyomozó faék egyszerűségű, tipikus jófiú. Jordan sem kap sokkal több árnyalást. Bár az tény, hogy a könyv legelején Barker viszonylag gyorsan és hatásos ecsetvonásokkal rajzolja fel a pengeéles gondolkodású, maximális önbizalommal megáldott médiamunkást, akibe nagyon gyorsan bele lehet habarodni az eszéért. Aztán villámgyorsan kiábrándulni belőle, mert egy elviselhetetlen, utálatos perszóna.
A legárnyaltabb szereplő így maga Bernie lesz, akiről viszont már a kezdésnél kiderül, hogy egy kíméletlen gonosztevő. Így aztán nem sokra mész azzal, amikor később napvilágra jut, hogy bizony tényleg akad némi elszámolnivalója a SiriusXM rádióadóval. Bernie amúgy is ARÁNYTALANUL túltolja az elszámolást. Mondhatni ágyúval lő verébre. Mégpedig gépágyúval.
Barker A hívása viszont thrillerként működik. Igaz, rá kell hangolódni, mivel az is simán előfordulhat, hogy pár oldalt követően félreteszed a könyvet, hiszen olyan EGYÉRTELMŰEN árad róla, hogy könnyed kikapcsolódásnak készült.
Ha viszont kitartasz J. D. Baker könyve mellett egy ideig, akkor hirtelen annyi minden miatt kell egyszerre aggodalmaskodnod és izgulod, hogy már elég nehéz lesz abbahagyni: Fel fog robbanni vagy nem? Jordan egy rohadék? A férje is az? Lelövi? Nem lövi? Kijutnak? Bejutnak? Feljutnak? A cukker kislánynak is annyi? Mi a jó büdös nyavalyát követett el Cole a barátnője, az édes kis Gracie ellen, amiért halálra szívatják annak családtagjai? Talán jól valogba rugdosta? Összedől az egész nyomorult épület? Satöbbi.
J. D. Barker A hívás utószavában dicsekszik el azzal a figyelemre méltó ténnyel, miszerint regényírás közben nem nagyon foglalkozik olyan hátráltató tennivalókkal, mint amilyen például a vázlat készítése. Egészen biztos, hogy ilyenformán sokkal olajozottabban megy a könyvírás, azonban az is feltételezhető, hogy a vázlatírás folyamata segíthet kiszűrni az egyszeri regényírónak az ellentmondásokat. Többek között például olyanokat, minthogy, ha bemész egy épületbe, amit kisebb-nagyobb mértékben fel kívánsz robbantani, miért nem gondolod végig előre, hogyan jössz ki UTÁNA.
Vagy, ha igazából bent se vagy, akkor hogyan és főleg miért nyírod ki a bent lévő LEGJOBB haverjaidat, akik korábban menedéket adtak életed legrosszabb periódusában, pátyolgatták a lelkedet és elláttak minden földi jóval, majd hekkeltek, robbantottak és öldököltek a kedvedért. Satöbbi.
Mindegy! Nem számít!
Ami számít, és ez a legfontosabb, hogy kiderülhet: talán minden gonosz, lelketlen, elvetemült, vérengző terrorista vadállat lelke legmélyén pislákolhat még a jóság egy APRÓCSKA gyertyalángja.
6.9/10
J. D. Barker: A hívás
Agave Könyvek. 2022. 442 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Chris Carter: A gonosz nyomában
—
Kritika J. D. Barker további könyveiről:
Az ötödik áldozat (Négy majom gyilkos 2.)
A hatodik éjszaka (Négy majom gyilkos 3.)