Richard Osman: Az eltévedt golyó – Könyv – kritika

Amikor Richard Osman, a sikeres televíziós szakember krimiírásba kezdett, a könyvkiadók és a nyugdíjasok egy emberként kezdtek örömujjongásba. A csütörtöki nyomozóklub nyugdíjas-otthonban élő tagjai hatalmas sikert hoztak szerzőjüknek és mérsékelt izgalmakat az olvasóknak.

Milyen az már, amikor nyugdíjasok nyomoznak? Na igen, pont olyan. Brown atya, meg annak a kiállhatatlan nőszemélynek, Agatha Raisinnek a tempója, lassú, körülményes és eléggé fárasztó is.

Az eltévedt golyó nagyjából ugyanabból a receptkönyvből készült, mint az előbbiek, de mintha Osman kezdene egyre biztosabban mozogni a konyhában. A nyomozóklub harmadik kalandja, – amikor már egyáltalán nem várnád, – elkezd életjeleket mutatni.

Az alap persze ugyanaz: a négy öreg csont örökös okvetetlenkedése. Azonban mintha az egész most kevésbé lenne vontatott. Osman elkezdi használni a karaktereit. A korábbi kötetekben mindent, de mindent Elizabeth Best intézett. Most kiderül, hogy a többi háromnak is van esze. 

Persze Ron még mindig egy zsörtölődő, a múltban ragadt alak. Ibrahim egy körülményeskedő és okoskodó pojáca, Joyce pedig egy tipikus kíváncsiskodó és túlgondoskodó nagymama-alkat, aki próbálja ugyan kihozni a legtöbbet a helyzetéből, de azért elég előkelő helyen szerepel a Cooper’s Chase Legirritálóbb Lakója-listán.

Szóval még csak véletlenül sem az történik, hogy időközben megkedvelted volna a karaktereket. 

Talán annak köszönhető mindez, hogy Osman jobban szétteríti a cselekményt. A korábbi kötetekből megismert mellékszereplőket is bevonja, újak is érkeznek, és így nem mindig a nyugdíjas nyomozók szerencsétlenkedéseit kell figyelned. Már csak azért sem, mert Az eltévedt golyóban nem szerencsétlenkednek már annyit, tevőlegesen tesznek hozzá a nyomozáshoz.

A nyomozás folyamata pedig, ha már itt tartunk, sokkal élvezetesebb, mint korábban. Csavarosabb, fordulatosabb. Tele van meglepetésekkel, olyan fordulatokkal, amit eddig ki se néztél Osmanból. Mondjuk ki, Az eltévedt golyó helyenként, és főleg a vége felé egészen izgalmas.

Az előzmények hibái persze még így is megvannak benne. Ütődött humor, bárgyúság és olyasféle életszerűtlen jóindulat vezeti a brit szerző tollát, ami a komoly bűnözőkből is tétova tökfilkókat gyárt. (Jajj, Henrik.) Igen, egy idő után azt veszed észre, hogy maffiózók és nehézfiúk haverkodnak össze Osman éltes hőseivel, akik aztán a tenyerükből etetik őket. (Nyami-nyami.)

Pedig ki a fene haverkodik nyugdíjasokkal a való életben? Megmondom én. Más nyugdíjasok.

Azonban sorozat harmadik darabja, Az eltévedt golyó így se ment olyan nagyon mellé.

7.3/10

Richard Osman: Az eltévedt golyó (A csütörtöki nyomozóklub 3.)
Agave Könyvek. 2022. 358 oldal

—

Kritika a sorozat korábbi köteteiről:
Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub (1.)
Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg (2.)