Harlan Coben: Win – Könyv – kritika
Na tessék, a Myron Bolitar-sorozatnak pont az a kötete kap kritikát elsőként a blogon, amelyikben nem szerepel Harlan Coben címadó hőse. (Csak említés szintjén. De az legalább kiderül, hogy az a cafat Jessica Culver miért is dobta őt IGAZÁBÓL.) Helyette viszont megkapod Myron legjobb cimboráját, örökös társát a bajban, III. Windsor Horne Lockwood-ot, azaz Win-t, a multimilliomos pénzügyi tanácsadót és gyakorló nindzsát. Aki egészen hátul álldogált a sorban, amikor az lelkiismereti aggályokat és az empátiát osztogatták. Cserébe sajátságos erkölcsi kódexet kapott, agresszióra való hajlammal társulva. Egy krimiben az ilyesmi persze sosem jön rosszul.
Nézzük csak, mi történt eddig, ha a Bolitar-Lockwood-páros kinyomozott valami eget rengető disznóságot, de valami oknál fogva KIVÉTELESEN mégsem akartak a rendőrséghez fordulni? Nos, ilyenkor Winnek mindig meg kellett győzni az erkölcsös és becsületes Myron-t, hogy végezzék el csak nyugodtan ők maguk ketten az igazságszolgáltatás dolgát is. (Ebből a szempontból Win hasonlít a derék Reacher őrnagyra. Lásd Ne add fel könnyen)
Winnek most semmi ilyesmivel nem kell nyüglődnie. (Bocsesz, Myron.)
Win tehát Myron Bolitar rosszabbik fele, egy hatalommal és pénzzel bíró bosszúálló – mintha Bruce Wayne sötétebb verziója lenne, annak minden kétségétől és gyötrődésétől mentesen. Win dúsgazdag, jóképű, erkölcstelen, a harcművészetek mestere – és szeret saját kezűleg igazságot tenni. Akik ismerik, gátlástalan szociopatának tartják.
Gyengédebb lelkületű krimiolvasók valószínűleg ennél a pontnál nyúlnak Win helyett egy Agatha Christie-kötethez. Azonban rosszul teszik. A Myron Bolitar-sorozat a harmadik számú kedvenc krimisorozatom. Win általában csak a fűszert szokta jelenteni Bolitar nyomozásai közben; és most, hogy főszereplővé avanzsál, éppen a kellő mértékig szelídül ahhoz, hogy megállapítsd: ez a fickó tényleg átkozottul tenyérbemászó, de igazából nem sokkal több egy cinikus, enyhén antiszociális (és szexfüggő) magánnyomozónál.
A Bolitar-sorozat összes kliséje kipipálható amúgy Bolitar nélkül is. Durva, szövevényes és régi, felderítetlen bűnügy. FBI, felsőbb körök, maffia. Egy flegma, intelligens és laza nyomozó. Erőszakos ellenfelek.
A Bolitar-sorozat sokszor nagyon magasan kezd, valami hatalmas horderejű üggyel. Jelen esetben is ez a helyzet. Az évtizedekkel korábbi bűnügy, amellyel III. Windsor Horne Lockwood (és családja) kapcsolatba kerül, azaz a Jane utcai hatok által elkövetett terrorcselekmény mára a popkultúra része Amerikában. Aztán a Bolitar-könyvek végére általában kiderül, hogy az aktuális eset mögött is csak többnyire a szokásos dolgok állnak. No igen, de ha arra gondolunk, hogy sosem a cél, hanem maga az utazás a lényeg, akkor nincs okunk panaszra.
A Win című könyv, csakúgy mint a sorozat többi része, igazi letehetetlen, körömlerágós krimi, tele egymásra épülő rejtélyekkel.
Amibe bele tudsz kötni, az meglehetősen kevés: Winnek (mint detektívnek) senki sem tud ellenállni. Aki megpróbálja, abból, tudod előre, úgy is ki lesz verve az infó. A maffia szinte minden Bolitar-könyvbe belekeveredik, ha kell, ha nem. Most annyira nem kellett volna. Csak nevetségessé tették magukat. (Vagyis hát Coben tette őket azzá.)
De a legfőbb mégiscsak az, hogy tisztában vagy vele: ha a Lockwood-család múltjában akadt volna bármi ehhez hasonló tisztázatlan ügy, azt Win már 18 éves korában séróból kinyomozta volna.
8.2/10
Harlan Coben: Win
Jaffa Kiadó. 2021. 360 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Michael Connelly: A feslett szőke