Johanna Mo: Dal a sötétben – Könyv – kritika

Hanna Duncker nyomozó visszaköltözik Stockholmból Ölandra. Stockholmból! Ölandra! Ha azt gondolja, bárki is, Hannát és az olvasót is beleértve, hogy a szigeten különösen izgalmas bűnügyek várják majd, az nem gondolta végig teljesen az egyenletet. 

Hanna fogadtatásának szívélyességét nagymértékben csökkenti, hogy az apja 15 évvel korábban gyilkosságot követett el. Rablással és gyújtogatással megspékelve. Ráadásul éppen Hanna új főnöke küldte a hűvösre.

Első munkanapján rögtön történik is egy gyilkosság. Az áldozat hajdani legjobb barátnőjének a fia. A barátnőt Stockholmba költözésekor úgy otthagyta, hogy annyit sem mondott: fapapucs.

Tipp: Nem ez lesz Hanna Duncker karrierjének legszórakoztatóbb munkahete.

Egyetlen dolog nyújthatna vigaszt a számára: valamennyire hasonlít Tarth-i Briennre. Azonban, azt a kutyafáját, fogalma sincs, ki az illető, mert nem látta a Trónok harcát…

Ha olvastál már a skandináv krimik közül egyet is, akkor jószerivel az összeset olvastad. Átlagos bűnügyek, átlagos bűnelkövetők, átlagos zsaruk. (Kivétel: Jo Nesbo.) Johanna Mo Dal a sötétben című könyve cseppet sem lóg ki ebből az átlagból.

Persze a skandináv krimiknek is megvan a maguk létjogosultsága. Az amerikai stílusú, akciódúsabb krimikkel szemben az életszerűség mellett teszik le a garast. Ezek a fajta bűnügyek bárkivel megeshetnének a szomszédodból.

A svéd rendőrök is inkább hivatalnokok, mintsem egy erőszakszervezet tagjai. Bürokraták, akik kihallgatásokat végeznek, majd lekörmölik róla a jelentést. A Dal a sötétben esetében tehát, csakúgy mint a skandináv krimik nagy részében a karakterek lelkében zajló folyamatok kapják a legnagyobb figyelmet. Szerencsére Johanna Mo könyvében ez nem megy át a zsáner számos darabjára jellemző öncélú depresszióba, a skandináv krimik rákfenéjébe.

A nyomozás során külön figyelmet és fejezeteket kap az áldozat édesanyja, sőt maga az áldozat is, aki halad előre élete utolsó napján, és a nyomozókhoz hasonlóan egyre közelebb kerül a tetteshez. Mindezek során előkerülnek olyan manapság hangsúlyos témák is, mint a másság és annak elfogadásának kérdése. Ha minden ilyesmit élből elutasítasz, akkor ez a könyv nem igazán neked való. (Vagy lehet, hogy éppen ellenkezőleg.)

Hanna Duncker pedig, hát, hogy is fogalmazzunk, talán nem a legextrovertáltabb személyiség a világon. Talán nem a legbölcsebb ötlet volt részétől mindent hátrahagyni, hiszen aki Stockholmban nem képes egykönnyen emberi kapcsolatokat kialakítani, az Öland szigetén sem biztos, hogy fog. Ahol a lakosok egy része amúgy is alapból rühelli őt. Azonban valahogy, talán hasonlóképpen mint Brienne esetében, a fura, zárkózott karakter egy idő után észrevétlenül kivívja a rokonszenvedet, s egyre kevesebbszer jut eszedbe azon tűnődni, hogy igazából mi a fenéért is olvasod te egyáltalán ezt a nyavalyás könyvet.

7.4/10

Johanna Mo: A Dal a sötétben
Animus Könyvkiadó. 2021. 399 oldal