James Ellroy: Perfidia – Könyv – kritika
James Ellroy őrült zseni és kész. Több évtizedet feccölt gigantikus sorozataiba, melyek Amerika nagy korszakairól felállított kifacsart tablók. Mondják, az L. A. Quartett és az Underworld U. S. A. darabjaiban – Ellroy világában – minden összeesküvés valódi. Könyvei nem alternatív történelmi regények, csak majdnem. Szereplői jó része – az aviátor Howard Hughestől, a korszak ünnepelt színésznőin át hírhedt zsarukig – létező személy. Pontosabban azok fikcionizált változata.
William H. Parker százados a Perfídia főszereplői négyesfogatának egyik tagja később Los Angeles városának rendőrfőnöki posztját leghosszabb ideig betöltő rendőre. A könyvben Whiskey Bill, bigottan vallásos alkoholista. Ezzel együtt kb. a pozitív főhős.
Az L. A. Quartett és az Underworld U. S. A. darabjai remekművek. Világhír. Oscar-díjas film. Satöbbi.
A Perfídia, a MÁSODIK L. A. Quartett nyitó darabja. 1941. december 6-án indul, egy nappal a Pearl Harbor elleni támadás előtt. Minden adott tehát egy fincsi kis világháborús paranoiához.
Másrészről az, hogy MÁSODIK L. A. Quartett, ami több mint tíz évvel az első előtt játszódik, rengeteg visszatérő szereplővel, helyesebben azok fiatalabb énjeivel, az olyan mint amikor írsz egy előzményt valami nagy siker elé, mert csak. És előzmény szaga is van.
Persze Ellroy zseni, így az újabb rókabőr-lehúzás nem játszik (ahhoz egyébként is túl vastag a Perfídia). Viszont attól az a tény még tény marad, hogy korábban már kiérlelt, teljes pályát befutott karakterek fiatalabb énjei nem a jelenlegi életkoruknak felelnek meg, hanem cselekedeteikkel megelőlegezik későbbi önmagukat. És akkor itt erőteljesen KACSINGATUNK Dudley Smith nyomozó őrmester irányába.
Dudley CIMBORA ugyanis egy kvantumszámítógép számítási kapacitásával, egy tévedhetetlen orákulum előrelátásával, no meg persze egy könyörtelen isten erkölcsi aggályai nélküli halászik a bűnös Los Angeles zavaros vizein. Dinamittal.
Túlzás túlzás hátán. Persze, értjük. Pearl Harbor mindent felforgat. Amerika belép a háborúba. Elsötétítés. Az önkéntesek megrohamozzák a toborzóirodákat. Japcsi tengeralattjárók ólálkodnak a part menti vizeken. Mindenki dug mindenkivel. De akkor is.
Minderre rárakódik még egy réteg. Ellroy régi mániái: Los Angeles = Sodoma és Gomorra EGYÜTT. A zsernyákok lepipálják a gengsztereket. Senkit se érdekel, hogy ki a tettes. Csak az számít, hogy kire a legkönnyebb ráverni. Az összes filmsztár ribanc. Ha nem, akkor kurva. A drog hömpölyög az utcákon. A dílerek tejelnek a zsarunak. És a buliban mindenki együtt ropja Bugsy Siegellel.
Azt, hogy ez így együtt már sok, Ellroy is tudja. De nem érdekli. Rátesz még egy lapáttal: Dudley Smith tömi magába a benzedrint. Kábé napi száz darab az adagja.
De a Perfídia mégis működik. Krimiként is. Egy nappal a Pearl Harbort ért támadás előtt lemészárolnak egy japán családot. A négy főszereplő közül három zsaru, és nem hagyja őket nyugodni az ügy. Nem hagyja. Te persze már régen elengedted az egészet, csak olvasod és olvasod ezt a magával ragadó, hömpölygő morbid bűnkavalkádot.
Vannak könyvek, amiket olvasva magad is intelligensebbnek érzed saját magadat. Na, ez pont olyan. A gyorsasága. A repkedő, rövid mondatok. A cinikus bennfenteskedés. Ellroy gúnyt űz még az áldozatokból is. (Morbid, de nagyon vicces.)
És persze magából is. Ellroy maga is régi játékos a mások házába történő betörés, onnan női bugyik eltulajdonítása, majd azok szagolgatása terén. (Ami azért elég ciki. Mégis hogy dumálod ki magad, ha elkapnak?)
Bugyiszagolgatásban a szerző lelki társa a könyv legtaszítóbb figurája. Aki amúgy megkapja a legpazarabb, már-már szürreálisba hajló jeleneteket.
De itt már nem is Ellroy írja a könyvet, inkább a könyv húzza-ráncigálja magával Ellroyt: Dudley farkasokkal társalog. Dudley vonyít. Prédikál. Értelmetlen, zavaros monológok. A többi zsaru lelkesen éljenez.
A négyes gyilkosság megoldása agyzsibbasztó baromság. A könyv utolsó 100 oldala agyzsibbasztó baromság.
Kérdés: Mi valószínűbb: hogy könyvírás közben elgurult Mr. E. gyógyszere VAGY hogy inkább ő is kétpofára zabálta a benzedrint?
Egyiket sem lehet kizárni.
Utánérzésnek viszont azért ez az egész nem is annyira rossz.
8.1/10
James Ellroy: Perfidia (Második L.A. Quartett 1.)
Jaffa Kiadó. 2015. 754 oldal
—
Ez is érdekelhet: