Oliver Bottini: Gyilkosok nyara – Könyv – kritika
Louise Boni főfelügyelő a Gyilkosság a zen jegyében után visszatér… még egyszer utoljára… Merthogy a hat kötetes német krimisorozatnak bizony csak az első két része jelent meg magyarul. Ráadásul ez sem mostanában volt.
Bottini sorozata a modern német krimi vonulatába sorolható (állítólag). Amit mindenképpen a frissesség hűs fuvallata kísér, hiszen ki olvasott mostanában normális német krimit? Meg úgy egyáltalán német krimit?
Az, hogy modern, bármit, de legalábbis sok mindent jelenthet, azonban a most már futószalagon érkező, egyre nyomorúságosabb (lásd Jorn Lier Horst: Fekete nap) skandináv krimiknél határozottan frissebbnek érződik – még azoknál is, amelyeknél vagy 15 évvel korábban jelent meg.
A karakterizálás a Gyilkosok nyarában is megvan, ugyanúgy, mint a fentebb említett északi verzióban, a főhősnek is van éppen elég személyes problémája, a jelenleg is aktuális nemzetközi problémákra kitekintő bűnügy pedig nem a legvidámabb felütéssel bír. A könyv mégsem hat rád nyomasztóan. És ennek természetesen Louise Boni főfelügyelő az oka.
Nekem rögtön az egyik legnagyobb kedvencem, Bosch nyomozó ugrott be róla, nagy tétben le merném fogadni, hogy az ő személye volt Bottini ihletadója.
Bosch a levakarhatatlan zsaru mintapéldánya (lásd Michael Connelly: Feslett szőke), aki soha nem adja fel, hogy igazságot szolgáltasson az áldozatok számára. SOHA. Ha kell, saját kezűleg is elintézi. Na, Boni kiköpött ugyanez. Még a hosszas, a magában információkat forgató töprengései is az amcsi hekust idézik.
Annyi különbséggel, hogy a los angeles-i hollywoodi körzet elfásult amerikai bumburnyákjaival szemben Boni kollégái derék németek, német precizitással és (majdnem) teljes politikai korrektséggel felvértezve. (Érdekes összevetni ezt a hozzáállást az ugyancsak fás szárúvá szilárdult magyarországi rendőrségi kultúrával.)
Így aztán Boni is csupán óvatos duhaj tud lenni Boschhoz viszonyítva. Még néhány munkatársa is kedveli. Meg néhány főnöke is. Mert, mit csináljunk, ha egyszer tényleg kedvelhető?!
És Boni karaktere ezzel el is viszi a hátán a könyvet. Konokságában is jóindulatú, ámde csípős személyisége éppen a kellő mennyiségben látja el visszafogott humorral a komor bűnügyi történetet.
No és az is egészen egyértelmű, hogy Oliver Bottini a női nem kiváló és nagy szakértője. Egy folyamatosan az érzelmei által vezérelt női főhősről női hangon, de minden fajta érzelmesség és érzelgősség nélkül megírni egy teljes könyvet, az az amúgy kiismerhetetlen női lélek nagyfokú ismeretéről tanúskodik.
Majdnem fel sem tűnik mindeközben, hogy a bűnügy nem is akkora nagy etwas. Vagyis helyesebben, szinte másodlagos Louise Boni személyes dolgai mellett. Még kevésbé tűnik jelentőségteljesnek másfél évtized elteltével, amikor olyan dolgoktól, melyek ellen 2004 nyarán Boni főfelügyelő teljes erőbedobással küzd, már jórészt a szemünk pillája sem rebben.
7.8/10
Oliver Bottini: Gyilkosok nyara
Alexandra Kiadó. 2008. 372 oldal
—-
Ahogy írom ezt a blogot, sikerült ráébrednem, hogy milyen sokat számít az olvasó személyes kíváncsisága olvasás közben. Nálam mindenképpen. Mi lesz, ha? Na, most mi történik? Sokszor ez juttatja el az ember gyerekét még akár egy kevésbé jól sikerült mű végére is.
A Oliver Bottini Gyilkosok nyara című könyvét követően ez a kíváncsiság jó eséllyel kielégítetlen fog maradni.
De akkor is! Milyen jó volna tudni, hogyan alakul Boni sorsa ezután, és sikerül-e leszámolnia személyes démonaival. Vagy, hogy mi lesz Almenbroich-hal, minden főnökök legjobbikával.
Ezért ezennel petíciót indítok e blogposzt végén, amihez kommentben lehet csatlakozni, és ha összegyűlik elegendő számú aláíró, a blog szerkesztősége és elkötelezett látogatói közösen ELUTASÍTHATATLAN erővel felszólítjuk az Alexandra Kiadót, az édesanyjuk keservét, hogy folytassák már ezt a nyomorult sorozatot!
Én tartózkodom.
Mi van?
Hát tartózkodom a petíciótól. Nekem mindegy, hogy folytatják-e vagy nem.
Ne már!
Nekem a trollhercegről csak az jön le hogy ezexerint nem egyedül olvasom a blogot, ami nagyon érzéki jó érzés, mert Dr Gunga több figyelmet érdemel.
Nekem a trollhercegről csak az jön le hogy ezexerint nem egyedül olvasom a blogot, ami nagyon érzéki jó érzés, mert Dr Gunga több figyelmet érdemel.
Ki olvassa, hé?!! Én csak a kommentek miatt járok ide.
Amúgy meg: DE!
Ne csináld már, ember, mégiscsak többet nyomna a latban, ha teljes 100%-kal nőne a kérelmezők száma.
tengeri malac:
Köszönet a kedves szavakakért. Hm, te nem szoktál véletlenül korábban petíciókat támogatni?
Én nem szeretem a petíciókat!
Na, lécci!
Utálom a petíciókat!
Ha mégis erőt vennél magadon a jó ügy érdekében…
Gyűlölöm őket! Gyűlölöm!
Hát így sose jutunk egyről a kettőre…
Ha korábban kedvesebb lettél volna hozzám, talán más lenne a helyzet.
Mostantól kezdve jobb szívvel leszek irántad.
Késő bánat.
No és mi lenne, ha beleszámítanám a tartózkodásodat is? Akkor azt mondhatnám ott a kiadóban, te Dezsőkém, nézd csak, hiszen többen is kifejezésre juttatták a véleményüket. Arról persze nem kéne tudnia neki, hogy egészen pontosan mi is volt némelyik vélemény…
Ne merészeld!
Esetleg átnevezhetnénk ezt a petíciót, mondjuk, konzultációnak is…
Elég! Az Alexandra kiadóban nem fognak belemenni ilyen szemérmetlen csalásba!
Legjobb lenne letörölni a kommentemet. Amelyikben tartózkodom, azt na. Vagy átírni semlegesebb témára mint az időjárás. Ezaz! Ahol azt mondtam korábban, hogy tartózkodom, mindenhol cseréld ki arra, hogy fázom. Elég rossz idő van mostanában.
Ilyesmikhez nem nagyon értek, sajnos. Tudod, ez az admin, dr. mork dolga.
Nem érdekel, tűntessétek el valahogy!
Hát jó is volna, de dr. morknak aztán könyöröghet az ember. Legalább fél éve nyaggatom például, hogy a háttér legyen végre halvány citromsárga… De rá se bagózik.
Rendben. De akkor szólok az unokatesómnak.
Igazán? Nahát.
Hogy szavazzon a petíció ELLEN!
Hé, de hát az nem ér úgy, hogy még csak el se olvasta a könyvet. Ez így csalás lenne!
Csalás, mi? Majd ő eldönti, hogy mit támogat meg mit nem.
Például a könyvborító alapján.
A BÉNA könyvborító alapján.
Állj!
1 szavazat a petíció ELLEN.
Hálásan köszönöm, kedves rokon!
Semmiség, kedves rokon!
Dr. mork! Dr. mork! Segítség!