Andrzej Sapkowski: Viharidő – Könyv – kritika
Andrzej Sapkowski 2013-ban, 14 évvel a Vaják-sorozat lezárása után (lásd A Tó Úrnője) újra tollat ragadott, hogy egy történet erejéig visszatérjen a Kontinensre. E döntéséhez valószínűleg nagymértékben hozzájárult a Witcher című számítógépes játék-sorozat sikere is, amelyhez állítólag bagóért elkótyavetyélte könyvei jogait.
De mindegy is, hogy mi volt az oka, a lényeg, hogy újabb történet kapsz Geralttal a főszerepben, aki mellett a könyvszéria egyéb, igaz, általában csak villanásnyi időre felbukkanó szereplői is tiszteletüket teszik. Kivéve természetesen az idióta Kökörcsint, a Vaják-sorozat RÁKFENÉJÉT, aki elejétől a végéig a történetben lábatlankodik.
Sapkowski képtelen ellenállni a kísértésnek és ahelyett, hogy egy magában is megálló, pörgős és ütős kalandregényt rittyentene, inkább teletömi könyvét fanservice-szel. Ennek legjellemzőbb példája, hogy a természetétől fogva durcimorci Geraltot az utolsó mellékkarakter is a Yenneferrel való, zökenőmentesnek bajosan nevezhető szerelmi életééről nyaggatja. Meglehetősen tapintatlanul. (Azon is érdemes eltűnődni amúgy, hogyhogy a fél Kontinens naprakész az ide-oda kóborló, mint mutáns vaják, alapból rühellt Geralt magánügyeit illetően? Ne feledjük: bőven az Internet kora ELŐTT járunk!)
Na és persze lényeges még az is, hogy Sapkowski az eltelt másfél évtized alatt egy fikarcnyival sem vált jobb íróvá. A Viharidőt kiköpött ugyanazok a gyermekbetegségek sújtják mint az összes korábbi könyvét.
Az állandó pátosz és dagályosság lengyel barátunk régi cimborái, most sem sikerült róluk lemondania. A Vaják-könyvek görcsös idegrángást okozó szószátyár párbeszédei sem lettek a múlté, és a szereplők még most is hajlamosak hosszú, életszerűtlen monológokban megnyilvánulni. Talán csak a vásári ripacskodásból vett visszább valamennyit a fantasy lengyel kismestere.
Cserében viszont a Viharidő, – ami a korábbi regényekre minden keszekuszaságuk ellenére sem volt azért jellemző: – teljes gagyiba is képes lesüllyedni. És ez alatt a Tiszteletreméltó Sármány összes megjelensét értjük. A világjobbító altruizmus és a sötét ostobaság valahogy nem igazán akar összepasszolni…
A Vaják-sorozatot korábban dicsértük a saját korunk problémáira való reflektálása és erőteljes feminizmusa miatt. Sapkowski a Viharidőben mindkét téma kapcsán lő pár öngólt. E sorok írójának csak most esett le, hogy például a környezetszennyezéssel egy fantasy miliőben sokadjára előhozakodni leginkább csak felvett pózolásnak tetszik. Hiszen hol beszélhetünk számottevő iparról egy nagyjából kora középkori környezetben?
A női önmegvalósítás vonalán jóval nagyobb bakot lő lengyel barátunk. No nem azzal, hogy maximálisan támogató módon lép fel az abortusz mellett (amit érdekes módon, valahogy mindig jól szituált, konzervatív politikát folytató és vénné aszott FÉRFIAK akarnak korlátozni), hanem azzal, hogy rögtön az erőteljes kiállását követő jelenetben bemutatkoznak a Vaják-sorozat legalpáribb, drabálissá kigyúrt, böfögő, fingó és kötözködő hölgyszereplői. Gratulálunk, kedves Andrzej e kifinomult jelenetekért!
Ha Sapkowski prosztó, ámde működőképes humorral kívánja SZÍNESÍTENI műveit, ahhoz általában szabadszájú, víg kedéjű törpökre van szüksége. Azokkal valahogy mindig szerencséje van. Így van most is, Addario Bach feltűnése a könyv talán egyetlen üde színfoltját jelenti.
De persze ne feledkezzünk meg a félnótás Kökörcsinről sem, a sorozat legidegesítőbb szereplőjéről, aki most váratlan módon összes eddig ostobaságát semmissé teszi, amikor elárulja a búskomor női lélek felvidításának csalhatatlan ellenszerét: tyúktollal kell megcsiklandozni a feneküket, „az effajta művelet még a legmorcosabbakat is felvidítja.”
Persze ez még mindig nem elég ahhoz, hogy a Sapkowski Viharidő című könyve felülemelkedjen a bántó középszeren.
Ezen az sem segít, hogy a könyv a vége felé erőre kap, és a hosszadalmas, sehova sem tartó felvezetés utáni akcióknak hála végre normális kalandregényre kezd emlékeztetni. (Sőt, a leszámolás sokkal jobban sikerült, mint az öt kötetes saga főgonoszával vívott végső összecsapás.)
Azonban az eredmény így is csak egy locsogással és hamis fennköltséggel súlyosbított, a sorozathoz semmi lényegeset hozzá nem tévő szükségtelen hozzátoldás.
6.7/10
Andrzej Sapkowski: Viharidő (Vaják 8.)
Gabo Kiadó. 2020. 404 oldal
—
A Vaják-sorozat korábbi kötetei:
1. Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság
2. Andrzej Sapkowski: A végzet kardja
3. Andrzej Sapkowski: Tündevér
4. Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje
5. Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség
6. Andrzej Sapkowski: Fecske-torony
7. Andrzej Sapkowski: A tó úrnője