Marjorie Liu – Sana Takeda: Monstress – A fenevad 4.: A kiválasztott – Képregény – kritika
Ha bárhol a világegyetemben minimum két különböző faj él együtt egy helyen, a háború elkerülhetetlen. Jó, jó, tudjuk, nálunk embereknél bőven elég egy is, de az emberek a Monstress-sorozatban jórészt mellékesek.
Marjorie Liu & Sana Takeda grandiózus és gyönyörűszép alkotásában ráadásul jóval több faj kényszerül egymás elviselésére. Mindegyik fajnak megvannak a saját céljai. És a frakciói. És a kémei. És az árulói. És amikor azt hiszed, hogy ennél jobban már nem is lehet megkeverni a dolgokat, akkor kiderül, hogy de.
Amellett, hogy már az előző kötetből újra felbukkanó mellékszereplőkre sem emlékszel, nem hogy korábbról. Innentől ezért jobb, ha nem is idegesíted magad azzal, hogy görcsösen megpróbálsz visszaemlékezni harmadrangú figurákra…
De. De ekkor újabb fajok és újabb szörnyetegek érkeznek, sőt lekoppant állal figyeled, hogy a Sámáncsászárnő mellett újabb hajdani nagypályás játékos mitikus alakja is felsejlik a múltból (Marium tisztelendő anyáé.)
És felbukkannak eddig hírből sem hallott családtagok is… akikről persze kiderül, hogy elő volt készítve a megjelenésük, csak éppen furfangosan. Pláne, így gondolod, amikor megtudod, ki is a titokzatos Ghúl… és bár az eredmény váratlan, mégis teljesen magától értetődő.
Mindezek a fejlemények arra utalnak, hogy a szerzőpáros szép hosszú távra tervez művével és nagy örömünkre talán nem fogja pár részben összecsapni a történet. (Mint, mondjuk, Joe Hill az ugyancsak kitűnő Locke & Key-t.)
A főhős, Farkasvérű Maika elvégre igazi harcos feminista ikon. Kár lenne pár rész után lekeverni.
A legutolsó, amire egy hozzá hasonló karakternek szüksége van, – derül ki a negyedik rész legfontosabb történetfonalából – az egy olyan apa, mint a doktor. Aki legalább olyan eltökélt és erős akaratú mint ő. Emellett abszolút családcentrikus. És persze teljesen zakkant is. Előre látható, hogy Maikát ambivalens érzések fogják eltölteni, amikor majd kénytelen lesz letépi a fejét.
A doktorral való összeütközés ugyanis, – akinek a feje mellett az összetett karakter feliraton túl egy kis, piros „főellenfél” feliratú lámpa is villog folyamatosan, – most elmaradt. Párbajuk, vagyis inkább a másik meggyőzésének kísérlete szellemi síkon zajlik. A korábbi kötetek alapján kötelező érvényűnek gondolt összecsapás hiánya pedig egyértelműen jót tesz a Kiválasztott című negyedik résznek.
Bár a Kiválasztott-ban számos szereplőről kiderül, hogy jóval több, mint amilyennek elsőre látszik, Kippa (feltételezhetően Maika után mindenki második számú kedvence) fő attribútuma, a lefegyverző cukiság állandó marad. Kippa minden kiszámíthatatlan, durva szörnyeteggel szemben végtelen udvariasságot és tiszteletet tanúsít, amivel azt fogja elérni a kis rókalány, hogy ha egyik fenevad előbb-utóbb elfogyasztja vacsorára, akkor azt némi sajnálkozások közepette teszi majd.
A blog keresztény-demokrata érzelmű olvasói viszont, – ha idáig elevickéltek valahogy, – tuti most fogják azt mondani: Eddig és netovább! Mert azt még talán csak-csak képesek lehetnek elviselni valahogyan, hogy két fiatal és kívánatos nőci hempereg egy ágyon és csókolózik. Na de, hogy előtte még házasságot is kötöttek egymással, azt szerintem már nem fogja bevenni a gyomruk.
És ezzel el is érkeztünk a sorozat leginkább fejvakarásra késztető momentumához. Egy feudális-középkori környezetben két nagy hatalmú família esetében az érdekházasságok célja nyilván az, hogy megerősítsék családjaik szövetségét és a közös utóddal egy kézbe kerüljenek a felek javai. Ha viszont vér szerinti közös leszármazottra egészen ELHANYAGOLHATÓ az esély, akkor az LMBTQ-jogok propagálásán kívül mégis milyen történetformáló célja lehet e frigynek?
Jó kérdés. A teljes öncéltól mindenesetre megmenti a házasságot az, hogy a frissen egybekeltek jó néhány komoly sallert is kiosztanak egymásnak. (Cicaharc, rulez.)
Amíg mindezeken tűnődünk (és közben fátyolos tekintettel, meghatottan gondolunk vissza a szépséges ifjú párra), rájövünk, hogy a sok-sok kacskaringó után felsejlett végre a sorozat lehetséges fő csapásiránya is.
Közel s távol leggenyább és legnagyobb hatalmú lényei a monstrumok. Úgy fogják szétkapni a bolygót, mint bolond gyerek a hógolyót. Muszáj lesz tehát ellenük összefogni. Mire ezt a képregény világában mindenki elkezdi kapiskálni, – emberek, arkánok, macskák, ősök – az az eddigi tempó alapján kb. 10 kötet lesz. De no problemo, mert ez a 10 rész mind-mind a jelenlegi legszebb és legegyedibb képregény-sorozatot fogja gyarapítani.
8.6/10
Marjorie Liu – Sana Takeda: Monstress – A fenevad 4.: A kiválasztott
Fumax Kiadó. 2021. 176 oldal