Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek – Könyv – kritika
Delia Owens zoológus több dokumentum-regény elkövetése után hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül váltott szépirodalomra. Könyve letarolta a sikerlistákat és minimum 39 nyelvre lefordították.
Delia Owens le sem tagadhatná, hogy természettudós. Írását áthatja a táj, az észak-karolinai lápvidék alapos ismerete és végtelen tisztelete. Szóval semmiképpen se lepődj meg az esetenként felbukkanó természet-leírásokon vagy zoológiai fejtegetéseken. Szerencsére, azon túl, hogy emezek sosincsenek túlzásba víve, a könyv színvonalán is sokat emelnek. Ami kb. a romantikus regényeknél eggyel magasabb kategória és a szépirodalom között található valahol félúton.
A könyv nagy szerencséje, hogy a felütéssel simán megfogja az olvasóját: A lápvidéki kunyhóban magára maradó pöttöm kislányt képtelenség kettesben hagynod részeges, semmirekellő apjával. Akit összehozott már a rossz sora alkoholistával, az szomorúan konstatálja a jelenetek hitelességét, majd elismerően biccent a szépirodalmi szintű írás láttán – amibe csak néha, nagy ritkán csúszik be egy-egy mély értelműnek szánt frázis.
A szöveg ereje egészen addig kitart, amíg Kya fel nem cseperedik. A számos szívmelengető jelenet sem ront a minőségen. Egy gyerekszereplő küzdelme az életben maradásért és a társadalomba való beilleszkedésért teljesen jogosan vár el az érzékenyebb lelkületű olvasótól némi meghatódást.
Azonban Tate (és a szerelem) színre lépésével a lendület megtörik. Ami addig szép és választékos volt, az apránként kilúgozódik a szövegből. A könyv monotonná válik, az eseményeket mintha csak ledarálná a szerző. A társadalmi kitaszítottsággal indító, örök érvényűek szánhatott történettel is a lehető legrosszabb történik: szokványos melankolikus szerelmi történetté válik. Amilyent már ezerszer láttál: szeret, nem szeret, satöbbi.
Írás közben feltehetőleg a szerző is felismerte, hogy ez így kevés lesz az üdvösséghez, ezért beleapplikált könyvébe még egy rejtélyes gyilkosságot is. Amivel tovább rontott a helyzeten. A párhuzamos szálon folyó nyomozgatás olyan, mintha egy unalmasabb krimi-sorozatot néznél a délutáni műsorsávból. És mindig előre tudnád, mi fog történni. Vagy ha nem tudnád, akkor se érdekelne túlzottan.
Kya karakterépítése során is akadnak furcsaságok. A fiatal nő előbb (számos emlékkönyvbe illő vers elhangzásával) műértő költészetkedvelővé, majd amatőr természetbúvárrá fejleszti magát a posványban, és nem átall randevú közben ritka kagylófélék latin neveivel dobálózni. Miközben továbbra is csupasz lábbal dagasztja az iszapot. Csuda, hogy díszdoktori címet nem szerez ott a lápi pócok között.
A párbeszédek a könyv előrehaladtával helyenként egészen az amatőr színvonalig képesek süllyedni. A folyami rákok című könyv így néhol egyszerre lesz együgyű és hatásvadász. A felhevült udvarló, Chase pedig nem csak a sodrából, hanem a karakteréből is kilép, erőszakosan terelve a cselekményt a szerző által kifundált iszapos mederbe.
A történet utolsó harmada végérvényesen elhagyja addigi kereteit és tárgyalótermi drámába vált. Ha eltekintesz attól az apróságtól, hogy az Amerikai Egyesült Államokban nem létezne épelméjű ügyész, aki eme nyomozati anyag láttán vádat emelne, a per, a maga egyszerű módján nem nélkülözi az izgalmakat. Bármennyire nem is passzol szervesen az addigi cselekményhez, azért érdekesebb, mint Kya lagymatag szerelmi élete.
A Lápi Lány történetének vége magától értetődően szemérmetlenül érzelmesre és meghatóra lett hangszerelve. Az érzelmesség egyébként az egész mű legmarkánsabb jellemzője. A szerző ezen a téren nem igazán tud hibázni. Az egyre laposabbá váló íráson is képesek átsegíteni a megindító és szívhez szóló jelenetek. Már ha vevő vagy az ilyesmire. Vagy ha punci vagy. (Amúgy, ha nem zavar, hogy folyton megríkatnak, akkor Fredrik Backman a te embered: lásd Mi vagyunk a medvék. Ráadásul Backman sokkal jobb író mint Owens.)
A kis folyami rákok zengő énekére azonban sajnos hiába vársz, azok inkább csak hamiskásan nyöszörögnek. Ha egészen közel hajolsz hozzájuk, azt is ki tudod venni, mit nyekeregnek. Ezt, ni: „Kihagyott ziccer, trallala. Did-a-csik?*”
6.9/10
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Libri Kiadó. 2019. 427 oldal
* Did-a-csik Elegáns utalás Stephen King A hármak elhívatása (Setét Torony 2.) c. könyvére