Nelson DeMille: Kubai affér – Könyv – kritika

Nelson DeMille-nek általában mindent megbocsátunk A tábornok lánya miatt. (És akkor most nem jelen írásunk tárgyára célzunk, hanem a bénácska Az Oroszlánra.) A kubai affér értékelésénél szerencsére nem kell kegyes és elnéző hangulatba bocsátkoznunk, noha A tábornok lánya óta olvasott egyik DeMille-könyv sem hozta azt a kiemelkedő szintet. Ez sem. De azért egészen kellemes olvasmány.

Daniel MacCormickot, az afganisztáni veteránt és későbbi halászhajó-kapitányt rábeszélik, hogy vegyen részt egy kubai tanulmányúton egy turista-csoporttal és egy Sara Ortega nevű nőcivel. S ha már amúgy is arra kolbászolnak, akkor csempésszenek ki egy rahedli elásott pénzt, huszonharmincmillió dollárt. Ha téged kérnének fel ilyesmire, hát annyit mondok, el ne fogadd! Hiába pillogat rád csábosan egy Sara Ortega nevű csajszi.

Képzelheted mi van Kubában. Kb. Magyarország a 60-as években. Egyszerűen nem éri meg odamenni, – hacsak nem a kommunista ifjúsági világtalálkozón szeretnél részt venni.

Nelson DeMille odament és írt róla egy útikönyvet kalandregénynek álcázva. (Ráadásul talán magát is beleírta Neville néven.) A kubai elvtársak hazudnak mint a vízfolyás, minden omladozik, a turistákat pedig igyekeznek minél több lóvéval megvágni. Kb. ennyi a lényeg.

MacCormick eközben folyamatosan vedel, mint a kefekötő és igyekszik a lehető gyorsabban befűzni bájos útitársát, miközben uncsibbnál uncsibb helyszínekre látogatnak, melyeknek háromötöde Ernesto Hemingwayhez kötődik. Ez nagyjából a könyv 80 százaléka.

Amiért mégis működik a dolog, az a humor. MacCormick folyamatosan szarkasztikus kommentárokkal kíséri a cselekményt, és ha nem is röhögsz fel folyton hangosan, a jókedv garantált.

„Pénzem nagy részét piára és kurvákra költöttem, a többit pedig elherdáltam.”

Aztán szép lassan, de tényleg lassan, valahol a könyv kétharmadánál kezd némi feszültség is a történetbe szivárogni. Némi, mert ahogyan eljutnak a konfliktusig, az nem tűnik túl életszerűnek. Az ármánykodó gazember meg túlzásnak érződik, – aki a valóságban, egy durva rendőrállamban nyomorogva nem képzelné magát ilyen nagypályásnak, már azzal megelégedne, ha sikerülne leakasztani a rászedett turistáktól öt konvertibilis pesót.

Az utolsó 40-50 oldal két hosszan kitartott, taktikus és jól sikerült akciójelenet, amivel kb. a könyv felétől adós volt a szerző. De a karizmatikus főhős és a jól elkapott kubai környezetrajz miatt mégsem gyötör emiatt különösebb hiányérzet. Csak egy egészen kevéske.

7.7/10

Nelson DeMille: Kubai affér
Művelt Nép Könyvkiadó. 2020. 567 oldal