Brian Michael Bendis: Alias: Jessica Jones 1. – Képregény – kritika

Brian Michael Bendis: Alias: Jessica Jones 1.

Milyen az már, ha egy képregényes főmuftinak kell az előszóban büszkélkedni, hogy az első szám ezekkel a szavakkal kezdődik: „BASSZA MEG!” Gőzöm sincs, de nyilván ahhoz van köze, hogy a célcsoportot a felnőttebb olvasó-közönségre lőtték be. (Persze egy sima bassza meg semmi a Saga képregényekhez képest, melyeknek két kötete is egy-egy szüléssel indul, ráadásul egyik premier plánban.)

A Jessica Jones-képregény a 2000-es évek elején indult. Ha úgy érezted, már kinőttél a pizsamagatyás, alsóneműjüket kívül hordó szuperhősökböl, simán folytadhattad ővele, Raymond Chandler Philip Marlowe-jának szupererős női verziójával. Cinizmus, lazaság, női báj. Ja várjál, az nincs. Helyette: spleen, kisstílű ügyek, noir. És a minden harmadik oldalon villanásra beköszönő ismert jelmezes igazságosztók a Marvel istállójából.

Két okból említettem Marlowe-t. Az egyik, hogy az istennek se jutott eszembe senki a zsáner újabb kori nyomozói közül, másrészről Jessica centire hozza a kiégett, lecsúszott, de mégis aranyszívű magánkopó későbbi változatát. Nem az negyvenes-ötvenes években vagy, az igaz, de látva a VHS-kazettákat, a csipogót, meg a betárcsázós netet, éppenséggel az őskorban is lehetnél.

A gyűjteményes kötet két története közül az első egy igazi kis műalkotás. Elejétől a végéig tökéletes, egyenes vonalvezetésű krimi, aljas cselszövéssel, gyilkossággal, politikával, hétköznapi rasszizmussal és az emberi ostobasággal. Már az első oldalon meg vagy fogva. Ehhez még add hozzá Amerika Kapitányt és kész is.

A második sztori pont az ellenkezője. Kívülről tudod az összes szuperhőst? Király. És mi a helyzet a másodvonallal? A hősök segítőtársaival, akiknek csak lila (kívül hordott) alsógatya jut és csupán a szemet eltakaró, kis méretű álarc? Gondolom, a kutya faszát se érdeklik. Hát még ha enyhén zizegnek is.

A második történet egész egyszerűen érdektelen és dögunalmas, főképp az előző felvonás ismeretében. És azt se jelenthetnénk ki nyugodt szívvel, hogy az eset feloldása ezen fikarcnyival is javítana.

De akárhogy szorzunk, osztunk, Jessica Jones színre lépése a hősnő minden morcossága, életuntsága és divatidegen ruhatára ellenére kellemes érzéseket ébreszthet bennünk. Ha pedig a Netflix-adaptációra és benne Krysten Ritterre gondolunk, hát a karakter egyenesen MEGSZÉPÜL

7.5/10

Brian Michael Bendis: Alias: Jessica Jones 1.
Fumax Kiadó. 2018. 216 oldal

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük