Fonda Lee: Jádeváros – Könyv – kritika

Képzeld el, basszus, hogy ha magadra aggatsz egy csomó jádét, az olyan bioenergiákat szabadít fel benned, hogy átfejeled tőle a betont. Ha akarod. De persze nem muszáj fejjel rohanni a falnak, máshogy is használhatod a kobakod, hogy hasznára váljál klánodnak. Már ha éppen végig bírod csinálni a nyolcéves kiképzést, ami ahhoz kell, hogy a tested megtanulja tolerálni az ékkő erőteljes hatását.

Szóval ki van ez találva rendesen. Vallás, mitológia, történeti háttér, mind szépen belesimul a két rivális klán csatározásának krónikájába. A helyszín, Kekon szigete egy az egyben Kínát idézi, mint ahogy klánok is a kínai maffiát, a Tongokat. Ami talán kicsit túlzásnak tűnik, az a Zöldcsontoknak a sziget feletti befolyásának mértéke. De sokat ezen sem érdemes rágódni, hiszen, ha nyolc méter magasra bírnál ugrani és az akaratoddal megállítanád a rád kilőtt golyókat, pusztán amiatt, mert jádéból fabrikált iintimpiercinget hordasz a töködben, hát te se tiltakoznál sokat, ha a jöttödre buzgó szalutálásba kezdenének az egyszerű népek.

A könyvet a Keresztapa inspirálta, ezt le sem tagadhatná. De ha arra számítanál, hogy ugyanaz, csak pepitában, akkor tévedsz. Igazából nem is ugyanaz, ráadásul zöldben. A Nincs Csúcs klán keleti vonásai, a teljesen egyedi szervezeti felépítés (Pillér, Szarv & Időjós), a politika és gazdasági élet felé eltolódó hangsúlyok hatására nagyon hamar azt veszed észre, hogy nem méricskéled a nagy elődhöz, még ha a fő motívum (annak kell felnőni a vezető szerephez, akit senki sem tart arra érdemesnek) meg is egyezik.

Ja és tegyük hozzá, még mintha James Clavell monumentális Hong Kong-eposzából (A Taipan, A Nemes Ház) is kerültek volna át hozzávalók. Ami persze cseppet sem hátrány.

Fonda Lee fantasyje valahol a jó és a nagyon jó közötti dicséretes határvonalon mozog. Ha nem is éri el a két hivatkozott klasszikus színvonalát, sok híja nincsen. De azért az a bizonyos plusz, amitől csettintenél a jelenetek végén, és azt mondanád, ez már dőfi! – hiányzik belőle.

Az első igazán hatásos jelenet jóval túl a könyv felén érkezik. Érdekes módon a jelenet igazából semmi extra, az Időjós nekiáll megszilárdítani ingatag hatalmát. A folyamat, ahogy lehelet-finoman manipulálja a cég erős embereit, jóleső hátborzongással tölt el.

És mi tagadás, ahogy halad előre a sztori, te is egyre jobban szívod fel magad az ellenfél, Ayt Madashi geciskedései miatt. Egy nőci, akinek semmi nem elég. Remélhetőleg az összes jádét kiszabják majd a… öö, akárhol is hordja ez a némber!

8.2/10

Fonda Lee: Jádeváros (Zöldcsont-saga 1.)
Európa Könyvkiadó. 2020. 567 oldal