Walter Tevis: Vezércsel – Könyv – kritika

Beth Harmon nyolcévesen veszti el szüleit. A magának való, zárkózott kislány árvaházba kerül, ahol nem találja a helyét – mindaddig, míg a morcos, és enyhén genyának tűnő gondoknak köszönhetően meg nem ismerkedik a sakk-kal. Onnét az tölti ki az életét. És egyben ezt a könyvet is.

Szóval, ha legalább alapszinten nem konyítasz a játékhoz, a könyv fele érdektelen zagyvaságnak fog bizonyulni.

Nem vagyok nagy sakkszakértő, Manci nénikémmel szoktam játszani. Manci néném jól sakkozott, és a játszmák mindig izgalmasak voltak. Abbahagytam vele a sakkozást, mert a játszmák olyan izgalmasak voltak, hogy mindketten teljesen becsavarodtunk. Mindegy. Azért nem árt, ha a kötetben felbukkanó nagy zsenik nevét – Morphy, Capablanca, Aljechin etc. – el tudod helyezni nagyjából. Ha ehhez még dereng, mi az, hogy nagyátló, nagyjából készen is állsz a történet befogadására.

Beth Harmon, az enyhén autistának tűnő főhős monomániás küzdelme, hogy sakkozhasson, egészen sodró lendületű. Mi több, a történet maga is olyan, mint egy hosszas sakkjátszma. Minden egyes egymást követő jelenet olyan, mintha előrébb lépnél egyet a sakktáblán egy bábuval a kitűzött cél felé: egyre jobb sakkjátékossá válni. A szenvtelen, lecsupaszított stílus kész forgatókönyv, csodálkoznék, ha eddig még nem csinált volna belőle sorozatot a Netflix.

Walter Tevis sikerrel képes átadni a könyv jelentős részét kitevő sakkjátszmák izgalmát is, sallangmentes stílusa meglepően hatásos, érzelmeket kiváltó jeleneteket eredményez. Néha együtt érzel a főhőssel, néha pedig a körmöd rágva szorítasz neki – nem csak a játszma-leírások során, hanem az életben is.

És Beth Harmon életében a sakk az elsődleges, minden más – szex, drog és rock’n’roll – csak egy lista kipróbálandó tételei. Beth mégsem válik ellenszenvessé. Még akkor sem, ha árva gyerekként azért jóval könnyebben tudod kedvelni, mint a felnőttebb, erősen antiszociális énjét. Bár a sakkozók egy része kicsit amúgy is zakkant, ez tény. Amire egyébként a könyvben is kitérnek. Csakúgy mint számos kiemelkedő sakkozónak a játékhoz kapcsolódó megszállottságára. (Elég csupán Bobby Fiischerre gondolni, akin többé-kevésbe Beth karaktere is alapul.)

„Mert mi maradna, ha nem lenne a sakk?”

Mi maradna, mi maradna! Hát például az olvasás, ti kis buták!

Bethnek szerencsére nincsenek ilyen gondjai. A könyv végén, jó érzékkel, főhősünk még mindig fiatal, és bőven állnak még előtte meghódítandó magaslatok.

Állítólag a könyvet adaptáló Netflix-sorozat (kritika a blogon) igazi sakkreneszánszt indított el. Ezt aláírom: olvasás közben egyre nagyobb kényszert érzel, hogy magad is elmerülj a játékban. Nincs mit tenni. Így, mikor legközelebb betoppanok Manci nénémhez, – és ez a jövő hétvégén lesz esedékes – a hónom alatt ott figyel majd a sakktábla is. A magyar sakkszövetség oldalán anno elvégeztem az ingyenes tanfolyamot. Kb. a feléig. Szóval Manci nénémen túl valószínűleg Beth Harmon ellen is volna némi esélyem…

7.9/10

Walter Tevis: Vezércsel
Gábo Könyvkiadó. 2020. 381 oldal