Jo Nesbo: Kés – Könyv – kritika

Hogyan írjál Harry Hole-könyvet

Milyen az a kaptafa, amelyikre mindegyik Harry Hole-regény készül? (A Kés is.) Négy elemből áll:

1, Harry EPIKUS mértékű küzdelme az alkohollal.

2, Nyomozás közben kinyírnak valakit, aki közel áll hozzá. (Nem szeretnél a kollégája lenni, na.)

3, Olyan keverés-kavarás a gyanúsítottak körül, hogy csak nézel.

4, A tipik skandináv krimikhez képest jóval gördülékenyebb, elevenebb stílus, amely közelít a letehetetlen olvasmány kategóriához.

A recept csődöt mond

Ez a recept nagyjából az eggyel ezelőtti regényig (Szomjúság) működött is, de ott besült az egész. Egész egyszerűen képtelen voltál komolyan venni a sok átlátszó téves nyomot, már messziről ordított, hogy megint kamu az egész. Kamu, de kamu. És tényleg az is volt. És akkor újra jött egy Harry-féle megérzés és kezdődött az egész előröl.

Na, itt, a Kés esetében ugyanez van. Elkezded olvasni a Harry Hole-sorozat 12. részét és azt mondod, milyen fasza már. És az is, karakterek szintjén. Aztán észreveszed, hogy Nesbo már a nyomozás látszatával sem vesződik. Harry rábök valakire és határozottan kijelenti: ez a nyomorult gecó tette! De te nagyon jól tudod, – hiába a sok külön fejezet, amitől az ominózus illető olyan gyanús lesz, mint egy éjfélkor az utcasarkon a kezében felemelt bunkósbottal álldigáló álarcos illető, akinek a lábai előtt egy felékszerezett, nercbundás hölgy hever aléltan – hogy nem az a nyomorult gecó tette.

Hé, hova tűnt az a mocskos Truls Brentsen?

Truls Brentsen pedig, a Hole-univerzium mindeddig legocsmányabb teremtménye alig szerepel ebben a részben. Ez azért probléma, mert az előző rész legérdekesebb jelenetei a Beavis becenevű rendőrségi szégyenfolthoz fűződtek. Aki nagyon-nagyon-nagyon lassan elkezdett változni. Te pedig egyszer csak azon kaptad magad, hogy elkezdtél szurkolni a mocskos szemétládának. És a próbálkozásnak egy jó kis cliffhangerrel lett vége. Erre most mi van? Na mi? NA MI?

És mégis. A korábbi résszel szemben mégis működik a dolog. Valamennyire. Kicsit döcögősen.

Jo Nesbo jó nagyot akar villantani

Még akkor is, ha Harry nem is rendes nyomozással zárja ki a Kés gyanúsítottait, hanem azok meggyónnak neki: „Bocsásson meg, atyám, mert vétkeztem. De ehhez az ügyhöz, bocsika, semmi közöm.”

Az ál-elkövetők ellenére a rejtély fogva tart. Harry érintettsége pedig sokkal, de sokkal nagyobb. Kicsit már TÚL NAGY is. A tettes pedig, hát, készülj fel, sokkal komolyabban vehetetlen. Ez persze véleményes, de el bírom képzelni,
hogy a könyv vége felé jó páran döbbenten arra jutnak, hogy Jo Nesboval teljesen elszaladt a ló. Vagy egyszerűen csak nem volt egyetlen épkézláb ötlete sem, mindenesetre az teljesen biztos, hogy a lehető legnagyobb meglepetés oltárán feláldozza az ÖSSZES józan észt. A Kés pedig sikeresen beleáll az olvasó agyába…

Értékelés: 7.9/10

Jo Nesbo: Kés (Harry Hole 12.)
Animus Kiadó. 2019. 480 oldal
—
További könyvek a szerzőtől:
Vérhold (Harry Hole 13.)
Birodalom