Ahmet Ümit: Leszámolás – Beyoglu őrangyala – Könyv – kritika
Ez a zsernyák egy igaz angyal!
Nevzat főfelügyelő a Leszámolás című könyvben egy gyilkossági ügy erejéig visszatér egykori szolgálati helyére, az egyre jobban lepusztuló isztambuli környékre, ahol a derék népek Beyoglu őrangyala néven tisztelik őt.
Ez valami speciális török hozzáállás lehet, mert nálunk max leköpdösnék. És ezt kapd ki, nem csupán az egyszerű átlagpolgárok vannak tőle odáig, hanem a lumpen elemek is. Ha mifelénk egy komolyabb környéken a srácok ilyen barátian elcsacsognának a fakabátokkal, mély gyanakvások közepette azonnal előhúznál egy stukkert.
A meggyilkolt Engin, a maffia tagja, egy igazi rohadék volt. Amikor a narrátor előbb szerencsétlenül járt embernek, majd pórul járt léleknek nevezi a Leszámolás áldozatát kapásból két egymás után következő mondatban, gyorsan el is mélázhatsz a „modoros” kifejezés különféle szinonimáin.
Ne merészeld kiröhögni Nezat felügyelőt!
Melyekre a későbbiekben is nagy szükséged lesz, látva Beyoglu őrangyalának régimódi, öreguras habitusát. Eskü, mintha egy nagypapa nyomozgatna, de nem ám valami Maigret-féle célratörő hekus, hanem egy jóságos, folyton elmélázó öregúr, – akinek kicsit már lágyul is az agya, és akit titokban talán ki is röhögnek a háta mögött…
Legalábbis a szeretetteljes jóindulat láttán, amellyel enyhén rasszista, agresszív és kötekedő helyettesét szemléli, ezt gondolhatod. Aztán kiderül, hogy ez a hozzáállás is török sajátosság. Mármint a rasszizmus. Szóval nincs mit tenni.
A Leszámolás című könyv fogalmazásmódjának bájos avíttassága, a tömény jóindulat állandó kifejeződése kiköpött egy régimódi történelmi könyvre emlékeztet, mondjuk, a Francia história derék és egyenes jellemű főhőseire.
Beyoglu őrangyala egy helyben járkál
A nyomozás technikai részével kapcsolatban nem érheti szó Nezat főfelügyelőt, azt teljesen okés, laborvizsgálatok, háttérelemzés, kihallgatások, minden klappol. Mégis, egy idő után feltűnik, hogy ugyanazon pár szereplő körül forgolódik a cselekmény, és csak nagy ritkán derül ki olyasmi, aminek jelentősége van. Szinte nincs is az egész történetben semmi fordulat.
Ezek után mégis HOGY A PITLIBE MERÉSZELTÉK RÁÍRNI Ahmet Umit könyvének borítójára, hogy „a kortárs irodalom nagymesterének remekműve”? Már a marketing-okokat leszámítva?
Kilyukad tőle a fogad – olyan negédes
Egyrészt miután rádöbbensz, hogy a törököknek, – a süteményeik és a tévésorozataik mellett, – úgy tűnik, a könyveik is (neg)édesek, már egyszerű a válasz: a Leszámolás című könyv DIREKT ILYEN. Ügyesen rácsavargatva a török néplélekre: együgyű jószándék, túlidealizált szerelmi kapcsolat, (túl)erőt sugárzó, de mégis kenyérre kenhető férfialak (Ali), néha szappanoperás időhúzás. És a végére egy béna, oda nem illő, melankólikusra hangszerelt, westernbe illő leszámolás. Csórikáim Törökhonban valószínűleg kétpofára zabálták Ahmet Umit krimijét. Míg te idehaza csak zavartan pislogsz. Hát ez meg mi a jó büdös franc?!
Óda Isztambulhoz – erős társadalomkritikával
Másrészt viszont a teszetosza nyomozgatás mellett elejétől a végéig átszövi a könyvet a város, Isztambul szeretete. És a pénz uralma alatt gyorsan változó világ és városkép okán érzett nosztalgia. Valamint a folyton felbukkanó csüggedt kritika a török közélet és társadalom nyomorúságos állapota kapcsán: a nacionalizmus, korrupció és hatalmaskodás talán még oszmán időkből örökölt mételye miatt érzett tehetetlen sajnálkozás. Ez utóbbiak hatására a Leszámolás – Beyouglu őrangyala valószínűleg fároszként emelkedik ki a török krimi-irodalomból.
Ahmet Umit tréfát űz saját magából – és az olvasóból is
A szerző saját magát is beleírta a könyvbe, mint a főhősét (és az olvasót) nagymértékben irritáló mellékszereplőt. Meta. A megvalósítás viszont már nem annyira. Ümit bej talán elégedetten kuncogott írás közben, de olvasni elég fárasztó ezeket az értelmetlen jeleneteket.
Ha a török könnyűzenei élet ismeretlen számodra, és szeretnél elmerülni benne, Nevzat főfelügyelő menet közben számos remek előadóra és alkotásra is felhívja vonakodó beosztottjai és a gyanútlan olvasó figyelmét. (Török néplélek rulez!) Ezen csábító ajánlatok közül Itritől a „Csodálatos beszélő papagáj vagyok, de nem szavak, amiket mondok” címe ragadott meg leginkább. Ez teljesen olyan lehet, mintha, mondjuk, te Zámbó Jimmy-t ajánlgatnál egy indie rock-rajongónak vagy egy Swiftie-nek. De talán erre téved majd a török zeneművészet egy szakértője és kijavít.
Értékelés: 6.8/10
Ahmet Ümit: Leszámolás – Beyoglu őrangyala
Trivium Könyvkiadó. 2019. 504 oldal