Jane Harper: Az elveszett férfi – Könyv – kritika
Családi dráma a halálos hőségben
Kezdésnek nem árt, ha tudjuk, hogy Ausztráliában dögmeleg van. Jó, hogy még nem gyulladt ki a fél kontinens. Ja, de már kigyulladt. Az elveszett férfi című könyvhöz hasonlóan körülbelül majdnem ugyanerre a magas hőmérsékletre volt beállítva Jane Harper legelső krimije is, az Aszály. Ami eléggé átlagos (bár magát többnek láttatni akaró) kriminek bizonyult ahhoz, hogy komolyan elgondolkodjak azon, hogy olvassak-e még mást is tőle.
De persze nem bírtam megállni. (Átkozott kíváncsiság!) És nem is bántam meg különösebben. Az elveszett férfi mindenképpen jobban sikerült elődjénél, még ha sokáig nem is derül ki, hogy most igazából krimit olvasol-e (nem tudni, bűntény történt-e egyáltalán) vagy komótosan csordogáló családi drámát. Igazából mindkettőt. Bármelyik legyen is, el bírom képzelni, hogy a lassú cselekmény-vezetés többeket eltántoríthat egy idő után.
Ausztrália legmagányosabb embere nyomozgat
A mindentől – kivéve a sivatagot – távol lévő családi nagybirtokot irányító középső testvért holtan találják a semmi közepén. Elhagyta az autóját. Márpedig, aki azon a vidéken, ahol a 45 fok még nem számít túl melegnek, elhagyja a kocsiját, annak kampó. Nathan, egész Ausztrália LEGMAGÁNYOSABB embere és egyben az áldozat elhidegült testvére igazából nem is nyomozást folytat, hanem a többi családtaghoz hasonlóan csak próbálja feldolgozni a tragédiát.
A beszélgetések közben pedig a családi titkok és környékbéli kísértethistóriák között mindig felbukkan valami információ, ami eléggé kíváncsivá tesz ahhoz, hogy tovább folytasd Az elveszett férfi című könyvet. Nem is igazán nagy dolgok ezek, és rutinos krimi-olvasóként azért kapisgálhatod, hogy melyik az, amit tutkó félrevezetésnek szántak, de a szerző elég ügyesen adagolja őket: egy-egy elejtett félmondat, más megvilágításba kerülő régi esemény, vagy épp egy aprócska ellentmondás, amely tovább ösztökéli Nathant. Vagy éppen az olvasót, hogy például megtudja végre, mi a frászért rühelli az EGÉSZ város a férfit.
Egzotikus környezet és egy tucat rejtély
Így, ha a felszínen nem is kelti krimi hatását Az elveszett férfi, valójában mégis csak az. A különböző családtagokkal és egyéb szereplőkkel folytatott beszélgetések hatására ugyan senkiből sem válik echte gyanúsított, de mindig akad valaki, aki egyre gyanúsabb lesz Nathan vagy az olvasó számára.
Én a 187. oldalon jöttem rá mindenre: hogy ki tette, hogyan és miért. De a fenébe is, csak a hogyant sikerült eltalálnom. Így sem bánkódtam különösebben. Még ha a könyv nélkülözi is az igazán izgalmas fordulatokat – ha a kocsi elé kisétál egy tehén az úton, az már komoly eseménynek számít! – Az elveszett férfi című könyvnek van egyfajta hétköznapi és családias bája. Az egzotikus (és egyben sivár) környezet, a végig jelen lévő rejtélyfaktor és netán a derék Nathan iránt érzett rokonszenv valahová az egynek elmegy kategória fölé lövi be a könyvet.
Értékelés: 7.5/10
Jane Harper: Az elveszett férfi
Gabo Könyvkiadó. 2020. 412 oldal