Jane Harper: Az elveszett férfi – Könyv – kritika

Jane Harper: Az elveszett férfi

Kezdésnek nem árt, ha tudjuk, hogy Ausztráliában dögmeleg van. Jó, hogy még nem gyulladt ki a fél kontinens. Ja, de már kigyulladt. Kb. majdnem ugyanerre a magas hőmérsékletre volt beállítva Jane Harper előző krimije is, az Aszály. Ami eléggé átlagos (bár magát többnek láttatni akaró) kriminek bizonyult ahhoz, hogy komolyan elgondolkodjak azon, hogy olvassak-e még mást is tőle.

De persze nem bírtam megállni. (Átkozott kíváncsiság!) És nem is bántam meg különösebben. Ez a könyv mindenképpen jobban sikerült elődjénél, még ha sokáig nem is derül ki, hogy most igazából krimit olvasol-e (nem tudni, bűntény történt-e egyáltalán) vagy komótosan csordogáló családi drámát. Igazából mindkettőt. Bármelyik legyen is, el bírom képzelni, hogy a lassú cselekmény-vezetés többeket eltántoríthat egy idő után.

A mindentől – kivéve a sivatagot – távol lévő családi nagybirtokot irányító középső testvért holtan találják a semmi közepén. Elhagyta az autóját. Márpedig, aki azon a vidéken, ahol a 45 fok még nem számít túl melegnek, elhagyja a kocsiját, annak kampó. Nathan, egész Ausztrália LEGMAGÁNYOSABB embere és egyben az áldozat elhidegült testvére igazából nem is nyomozást folytat, hanem a többi családtaghoz hasonlóan csak próbálja feldolgozni a tragédiát. A beszélgetések közben pedig a családi titkok és környékbéli kísértethistóriák között mindig felbukkan valami információ, ami eléggé kíváncsivá tesz ahhoz, hogy tovább folytasd ezt a könyvet. Nem is igazán nagy dolgok ezek, és rutinos krimi-olvasóként azért kapisgálhatod, hogy melyik az, amit tutkó félrevezetésnek szántak, de a szerző elég ügyesen adagolja őket: egy-egy elejtett félmondat, más megvilágításba kerülő régi esemény, vagy épp egy aprócska ellentmondás, amely tovább ösztökéli Nathant. Vagy éppen az olvasót, hogy például megtudja végre, mi a frászért rühelli az EGÉSZ város a férfit.

Így, ha a felszínen nem is kelti krimi hatását a könyv, mégis csak az. A különböző családtagokkal és egyéb szereplőkkel folytatott beszélgetések hatására ugyan senkiből sem válik echte gyanúsított, de mindig akad valaki, aki egyre gyanúsabb lesz Nathan vagy az olvasó számára.

Én a 187. oldalon jöttem rá mindenre: hogy ki tette, hogyan és miért. De a fenébe is, csak a hogyant sikerült eltalálnom. Így sem bánkódtam különösebben. Még ha a könyv nélkülözi is az igazán izgalmas fordulatokat – ha a kocsi elé kisétál egy tehén az úton, az már komoly eseménynek számít – van egyfajta hétköznapi és családias bája. Az egzotikus (és egyben sivár) környezet, a végig jelen lévő rejtélyfaktor és netán a derék Nathan iránt érzett rokonszenv valahová az egynek elmegy kategória fölé lövi be a könyvet.

7.5/10

Jane Harper: Az elveszett férfi
Gabo Könyvkiadó. 2020. 412 oldal

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük