Michael Connelly: Éjszakai műszak – Könyv – kritika

Michael Connelly: Éjszakai műszak

A jó öreg Harry Bosch, kedvenc nyomozónk (Ld. A feslett szőke), és egyben kb. a legjobb krimisorozat főszereplője, amit valaha olvastam, nyugdíjba vonult. Mert megöregedett szegény. Reneé Ballard tehát a Connelly által a hollywoodi körzetbe kijelölt utód lehet.

Egy gyors szörcsölés a világhálóba azonban kideríti, hogy az ezután következő (magyarra még nem lefordított) Ballard-sztoriban együtt szerepel a két bűnüldöző. Nem’tom, talán Bosch, a női nem e nagy rajongója a lányáva fogadja Ballardot, vagy ilyesmi, mert hát ő már jócskán nagypapakorú, – de ez legyen inkább meglepetés. (Á, tuti befűzi.)

Azonban szerencsére semmiféle hiányérzet nem fog gyötörni minket Bosch miatt addig sem, mivel Ballard hozzáállása, elhivatottsága és persze a kívülállása egy az egyben Bosch-t juttatja az eszünkbe. Ráadásul Ballard még szexi is. (Jó, Bosch is szexi, de azért nem annyira.)

Ugyanúgy elnézzük neki a hibáit is, helyesebben a szerző mániáját, aki nem igen bírja elengedni a Bosch esetében már elkoptatott alapszituációt: a magányos farkast, aki csak megy, megy a saját feje után és mindig legalább öt felettesével orrolnak egymásra, ahol csak tudnak, kellemetlenkedve a másiknak.

Bár Ballard nőként szelídebb és kevésbé konfrontatív egyéniség, beleavatkozásával ő is ugyanúgy képes kockáztatni az hivatását egy olyan ügyért, amin egy komplett nyomozó-csoport dolgozik. Ami olyan, mintha, mondjuk te fodrászként az ollóddal folyton bele akarnál csattogtatni a melletted munkálkodó másik fodrász páciensének a hajába. Egy idő után biztos képen lennél fújva hajfixálóval.

Másfelől viszont Ballard hasonlóan elkötelezett az áldozatok iránt, mint elődje, és a mások által érdektelenül félresöpört ügyekbe is teljes erőbedobással veti bele magát. Szóval ez így nagyjából kijön egyenlőre.

Ballard, aki kiszúrásból került a hollywoodi körzet éjszakai műszakjába és erős nyomozási hiányban szenved, három különböző üggyel is kapcsolatba kerül. Mindhárom megáll magában is, de mindegyik többnek bizonyul, mint elsőre látszik. A három, egymással párhuzamosan futó, és a nyomozónő körül indaként tekergőző bűnügy között van amelyik szimplán csak érdekes, de a másik kettő hamar kifejezetten izgalmassá vagy éppen rejtélyessé válik. És Ballardnak még a saját személye elleni machinációkat és kavarásokat is el kell hárítania.

Az emberrablási ügyön pedig – csakúgy mint a nyomozónőt a felettese részéről érő szexuális zaklatás esetében – már az új, politikailag korrektebb idők szelleme is érződik. Connelly ez utóbbit, amelyben az áldozat transzvesztita, egy kis népnevelői célzattal is megtámogatta Ballard maximálisan elfogadó hozzáállásával.

Mindehhez vegyük még hozzá a rendőrségi munkával a nyomozati űrlapokon lévő legutolsó gemkapocs szintjéig tisztában lévő szerzőt – és megállapíthatjuk, hogy Connelly új sorozatának debütációja méltó párja a legjobban sikerült Bosch-regényeknek.

8.4/10

Michael Connelly: Éjszakai műszak (Renée Ballard 1.)
Alexandra. 2019. 429 oldal

Ez is érdekelhet:
Michael Robotham: Az enyém leszel

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük