Michael Connelly: Éjszakai műszak – Könyv – kritika

Reneé Ballard – Harry Bosch kijelölt utódja

A jó öreg Harry Bosch, kedvenc nyomozónk (Ld. A feslett szőke), és egyben kb. a legjobb krimisorozat főszereplője, amit valaha olvastam, nyugdíjba vonult. Mert megöregedett szegény. Reneé Ballard, az Éjszakai műszak főhőse tehát a Connelly által a hollywoodi körzetbe kijelölt utód lehet.

Egy gyors szörcsölés a világhálóba azonban kideríti, hogy az ezután következő (magyarra még nem lefordított) Ballard-sztoriban együtt szerepel a két bűnüldöző. Nem’tom, talán Bosch, a női nem e nagy rajongója a lányáva fogadja Ballardot, vagy ilyesmi, mert hát ő már jócskán nagypapakorú, – de ez legyen inkább meglepetés. (Á, tuti befűzi.)

Azonban szerencsére semmiféle hiányérzet nem fog gyötörni minket Bosch miatt addig sem, mivel Ballard hozzáállása, elhivatottsága és persze a kívülállása egy az egyben Bosch-t juttatja az eszünkbe. Ráadásul Ballard még szexi is. (Jó, Bosch is szexi, de azért nem annyira.)

Ugyanúgy elnézzük Ballard hibáit is, helyesebben a szerző mániáját, aki az Éjszakai műszakban sem igen bírja elengedni a Bosch esetében már elkoptatott alapszituációt: a magányos farkast, aki csak megy, megy a saját feje után és mindig legalább öt felettesével orrolnak egymásra, és ahol csak tudnak, kellemetlenkednek a másiknak.

Renné Ballard – egy elhivatott női nyomozó

Bár Ballard nőként szelídebb és kevésbé konfrontatív egyéniség, beleavatkozásával ő is ugyanúgy képes kockáztatni az hivatását egy olyan ügyért, amin egy komplett nyomozó-csoport dolgozik. Ami olyan, mintha, mondjuk te fodrászként az ollóddal folyton bele akarnál csattogtatni a melletted munkálkodó másik fodrász páciensének a hajába. Egy idő után biztos képen lennél fújva hajfixálóval.

Másfelől viszont Ballard hasonlóan elkötelezett az áldozatok iránt, mint elődje, és a mások által érdektelenül félresöpört ügyekbe is teljes erőbedobással veti bele magát. Szóval ez így nagyjából kiegyenlítődik.

Három rejtélyes bűnügy az Éjszakai műszakban

Ballard, aki kiszúrásból került a hollywoodi körzet éjszakai műszakjába és erős nyomozási hiányban szenved, három különböző üggyel is kapcsolatba kerül. Mindhárom megáll magában is, de mindegyik többnek bizonyul, mint elsőre látszik.
Az Éjszakai műszak három, egymással párhuzamosan futó, és a nyomozónő körül indaként tekergőző bűnügye között van amelyik szimplán csak érdekes, de a másik kettő hamar kifejezetten izgalmassá vagy éppen rejtélyessé válik. És Ballardnak még a saját személye elleni machinációkat és kavarásokat is el kell hárítania.

Az emberrablási ügyön pedig – csakúgy mint a nyomozónőt a felettese részéről érő szexuális zaklatás esetében – már az új, politikailag korrektebb idők szelleme is érződik. Connelly az előbbit, amelyben az áldozat transzvesztita, egy kis népnevelői célzattal is megtámogatta Ballard maximálisan elfogadó hozzáállásával.

Mindehhez vegyük még hozzá a rendőrségi munkával a nyomozati űrlapokon lévő legutolsó gemkapocs szintjéig tisztában lévő szerzőt – és megállapíthatjuk, hogy az Éjszakai műszak, Connelly új sorozatának debütációja méltó párja a legjobban sikerült Bosch-regényeknek.

Értékelés: 8.4/10

Michael Connelly: Éjszakai műszak (Renée Ballard 1.)
Alexandra Kiadó. 2019. 429 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Michael Robotham: Az enyém leszel