Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztàly 1 – Reagen-nemzedék – Képregény – kritika

Rick Remender - Wes Craig: Orgyilkos osztàly 1

Tuti nem szeretnél te ebbe a suliba járni, ahol a világ leghalálosabb orgyilkosait képezik ki a legalább 157 éves, szottyadt zöldségnek kinéző Lin mester irányításával. Miért is? Mert ebben az isiben a legtöbb nebuló tanítvány helyett inkább célpontnak lenne ideális. Sztálin bérgyilkosának csemetéjétől, egyszerű gengszterpalántákon és drogdílerek kölykein át CIA-s és FBI-os leszármazottakig (He? Nekik nem egy rendvédelmi szakközép dukálna inkább???) mindahányan békés egyet nem értésben követik a halálos tanrendet.

Akik azon felül még iskolai klikkekbe is tömörülnek. (Fekete gengszterek, drogos vonalon mozgó gengszterek, rasszisták, kevésbé rasszisták, jakuza baráti kör etc.) Mint valami vörös pöttyös könyvben, vagy tini szappanoperában: az alapötlet kicsit necces, cserébe jó erősen érződik rajta a 2000-es évek egyik legkellemetlenebb young adult irányzata, az, amiben mindenféle egymáshoz nem illő teremtményt hajigálnak közös oktatási intézménybe, vámpírtól vérfarkasig.

Az új tanulót ráadásul első napján oktatási célzattal kiküldik a városba gyilkolászni, szóval a tanmenetben is akad még némi egyenetlenség.

A kezdés ettől függetlenül elég jó, az első két fejezet ügyesen alapoz meg egy sötét, drámai történetnek. De a harmadik fejezetben rádöbbensz, hogy a kedves főhős, Marcus, egy gyökér. Köszönhető mindez a direkt kiszámíthatatlanra és megdöbbentőre becélzott, ámde teljesen értelmetlen fordulatnak. Muchas gracias! Nem kell sokat várni, és az is kiderül, hogy Marcus egy SZERENCSÉTLEN gyökér. Innentől van egy főhősöd, akit rühellsz.

Mi több, a történet a 4. fejezettől fókusztalanná és csapongóvá válik. Figyi, te mire számítanál egy bérgyilkos-suliban játszódó képregénytől? Ha arra, hogy a főszereplők meglógnak az isiből

(Mi a fenét csinál ilyenkor a pedellus??? – kérdem én.) és eltépnek Las Vegasba, akkor nyertél. Itt megint a lehetőleg minél nagyobb és durvább fordulatok szándéka érződik, ami a rendes felvezetés és az előkészítettség hiányának köszönhetően természetesen kicsit sem éri el a tervezett hatást. Pedig simán lehet, hogy pár számmal később, a szereplők kellő megismerése után még működne is. Így csak unalmas és szappanoperás hatású lesz az egész.

Ami azért érthetetlen, mert a jól sikerült és hatásos bevezető fejezetekhez hasonlóan például az átívelő szálat, Marcus múltját is a megfelelő mértékben kidolgozták és adagolják. Csak az nem biztos, mondjuk, hogy te is eljutsz Marcus-szal az út végére.

6.9/10.

Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztàly 1 – Reagen-nemzedék
Fumax. 2019. 160 oldal

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük