Richard Ford: Vadon – Könyv – kritika

Richard Ford: Vadon

Richard Ford Pulitzer- és Pen-díjas regényéről teljes határozottsággal nem mernéd kijelenteni, hogy dögunalmas vagy teljesen érdektelen, inkább csak azt mondanád, hogy nem túl érdekes. A tizenhat éves fiú szemszögén át megfigyelt, lassan széthulló házasság története elég hétköznapi, bármelyikünkkel megeshetne. Nincsenek nagy drámák, talán még okok sem igazán. Esetleg a menekülés a hétköznapokból. (És itt kell megjegyeznem, úgy is mint egy könyvkritikás blog szerzője, hogy sokkal kevesebb problémával találja magát szembe az, aki ilyenkor inkább beiratkozik a könyvtárba. Helló, Great Falls Public Library!).

Az ifjú Joe pedig Spock hadnagyhoz illő vulcáni szenvtelenséggel elemzi a történeteket.

A „dirty realism” irányzatába sorolt szerző gördülékeny, de amúgy szenvtelen és színtelen írásművében semmi különösebben mocskos nincs, még csak piszkosfehérnek sem nagyon lehetne minősíteni. Az időpont, 1960 sem tesz hozzá semmit a cselekményhez, játszódhatna mindez éppenséggel tegnapelőtt is, legfeljebb Joe nem újságot olvasna időtöltésként, hanem a telefonját baszkurálná. A háttérben dúló tűzvész pedig még egyre aktuálisabb is lesz manapság.

Az alig pár jelenetből álló, kisregénynél valamivel többnek ható, tipikus egynek elmegy-olvasmány se nem túl jó, se nem túl rossz, és leginkább a te kíváncsiságod tartja életben: vajon kialszik a tűz és szétmennek a szereplők? Vagy nem?

7/10

Richard Ford: Vadon
Athenaeum. 2019. 260 oldal

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük