Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 3. – Képregény – kritika
A Saga tempója lassul
Kedvenc megbotránkoztatásra belőtt űroperánk, a Saga robog tovább. A harmadik részre viszont a sebesség mintha most kicsit csökkent volna. Persze a szürreális, elborult lényekkel és helyszínekkel benépesített galaxisban zajló végeérhetetlen háború olyan biztos alapokkal szolgál, amelyek elbírnak némi belassulást.
Mégis, míg eddig az események többsége sorsfordítónak érződött hőseink életében, most előfordulnak helykitöltésnek érzett epizódok is, például anyós-meny cívódásai, vagy különféle szereplők hallucinációi. Ez utóbbiak egyetlen pozitívuma, hogy tiszteletét teszi benne a sorozat (eddigi) legjobb karaktere, Az Űzés, akit a szerzők láthatólag képtelenek elengedni. Csak akkor mi a fenének nyírták ki az ostoba marhák, kérdezheted teljes joggal.
Az átütő erő eltűnt, de még mindig roppant szórakoztató
A Saga harmadik részében a legfeleslegesebbnek mindamellett az új szereplők beemelését találod. A két nyavalyás bulvárújságíró nem fog kideríteni semmit, amit te már régóta ne tudnál. Legfeljebb, hogy Alana még nagyobb ribanc, mint gondoltad.
Noha Brian K. Vaughan & Fiona Staples művének a kezdetben érzett átütő ereje már a múlté, a képregény még mindig tartogat számos emlékezetes momentumot: például kacagtatót, mikor is a narrátor szövegét azzal zárja, hogy ő meg éppen beszart. Mentségéül szóljon, hogy a narrátor egy kisbaba. De felejthetetlen lehet az a pillanat is, melynek során úgy úgy kiábrándulsz a kis Gwendolynból, mint annak a rendje és legszívesebben a világítótorony falába vernéd azt a hülye fejét.
A nagy kérdés, hogy a harmadik részre maradt-e még egyáltalán kedvelhető szereplő a Sagában?
Vagyis inkább lehet-e élvezni egy olyan képregényt, amiben nem maradt egyetlen egy kedvelhető szereplő sem?
Ja, azért még lehet. Simán.
Értékelés: 7.9/10
Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 3.
Pesti Könyv Kiadó. 2019. 152 oldal
—
Kritika a korábbi részekről:
Első kötet
Második kötet