Michael Chabon: Kavalier és Clay bámulatos kalandjai 1-2. – Könyv – kritika

Michael Chabon: Kavalier és Clay bámulatos kalandjai

Mire asszociálsz egy olyan könyvcím alapján, amelyben benne foglaltatik a „bámulatos kalandok” kifejezés? Le merném fogadni, hogy bámulatos kalandokra. Nos, azok nem nagyon vannak benne. Vagy legalábbis csak nyomokban. A cím a (tudatosan) félreérthető címadás iskolapéldája. A nácik elől Amerikába kimenekített Josef Kavalier és unokatestvére története egy kb. tizenöt évet felölelő fél családregény az amerikai képregényírás aranykorszakáról és a holokausztot „túlélők bűntudatáról”.

Mi a legjobb benne? Hát a képregény-történelem. El bírom képzelni, hogy a kilencedik művészeti ág, e klasszikusan amerikai műfaj korai históriája már kapásból egy fél Pulitzer-díjat ért. (A másik fele talán a ’40-es és ’50-es évek New Yorkja iránt kinyilvánított alázatos és buzgó hódolatnak köszönhető). A regénybéli Szabadulóművész természetesen nem létezett, az álarcos hős Amerika kapitány egyfajta parafrázisa, és az emlékezetes Hitlernek bepancsolós címlap is utóbbihoz köthető.

A második legjobb dolog a könyvben Joe és Rosa szerelme, mert hát ez szerelmi történet is egyben, sőt a hangsúly egyre inkább erre tevődik át menet közben. De sebaj, minden túlzástól mentes, türelemmel és kitartással viselt szerelemről van szó, úgyhogy nem bírsz nem szurkolni az érintett feleknek.

A harmadik legjobb dolog a háború előtti, felvillanó Prága, benne a nevezetes gólemmel (masszív, de passzív résztvevőként) szabadulóművész-gyorstalpalóval és a nácik egyre fojtogatóbb jelenlétével.

Akiről nem nagyon van szó a regényben, az maga szegény Clay, ki egy idő után szimpla mellékszereplővé silányul. Ha kap is némi jelenlétet, az leginkább erőltetettnek hat. (Újabb értetlen homlokráncolás a címadás láttán.) 

A könyv cselekményének idejéhez furán idomul az írás stílusa: néha olyan érzésed van, hogy számos évtizeddel korábban írt sorokat olvasol. Köszönhető mindez a végtelenül ráérős tempónak, az merészen elnyújtott jeleneteknek vagy olyan szereplők (vagy éppen szobabelsők) aprólékos bemutatásának, akik pár oldal erejéig jelennek csak meg. Nyilván akadnak, akik ilyesmitől a falra másznak, de mindez mégis furán hozzáillik Kavalier (és Clay) melankolikus hányattatásaihoz, egy olyan nagyregény kifejezésmódját mímelve, aminek a szintjéig azért nem ér fel. De ettől még mindenképpen nagyon kellemes olvasmány, leginkább humanista szemlélete és a távolról sem hibátlan, de szerfelett kedvelhető szereplők jóvoltából.

8/10

Michael Chabon: Kavalier és Clay bámulatos kalandjai 1-2.
XXI. század. 2019. 383 + 463 oldal

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük