Thomas Harris: Cari Mora – Könyv – kritika

Thomas Harris: Cari Mora

Cari Mora, a hajdani kolumbiai gyermekkatona és jelenlegi dögös csajszi Miami Beach-en Pablo Escobar egykori villájának gondnoka. A körültekintő és gondos Pablo annak idején 25 millió dollárnyi aranyat rejtett el a villában. Az aranyra egyaránt pályázik a maffia és egy genyó német pszichopata, akinek a szervkereskedelem a hobbija. (Carinak nincsenek ilyen tervei, ő csak egyszerűen állatorvos akar lenni.)

Thomas Harris megújult stílusú regénnyel jelentkezett – értesülsz a fülszövegből. Hogy minek, azt csak a jóisten tudja, mert a régivel semmi gond nem volt: A bárányok hallgatnak könyvben például majdnem ugyanolyan jó, mint a belőle készült zseniális film. Ez az új stílus meg kb. azt jelenti, hogy az egész kicsit laposabb és slendriánabb. És gyorsabb ritmusú – talán a megváltozott olvasói igények miatt, talán amiatt, hogy így jóval egyszerűbb könyvet írni.

Mindenesetre a könyv, amellett, hogy bántóan középszerű, még az olvasható kategóriában foglal helyet. Sőt a végére még valamennyire magára is talál, leheletnyit izgalmasabbá válik és némi karakterépítés is kerül bele, köszönhetően Don Ernestónak és a testőrének. De Cari ettől még ugyanolyan szürke marad, mint az elején. Talán amiatt is, hogy a szerző képtelen hatásosan átadni az előtörténetét, csak úgy odakeni az elejére, nesztek, és így nem igazán működik.

Ugyanez a helyzet a helyzet a gaz Schneiderrel is, a könyv operettgonoszával. Mintha rá lenne ragasztva egy cédula, rajta felirattal: „Ez az ember pszichopata őrült. Óvakodj tőle!” Elolvasod, oké jól van, haladjunk tovább, kb. ennyi hatást vált ki.

A sokkal jobban felépített Robles nyomozóval meg az a helyzet, hogy miután a szerző gondosan felépítette, ravaszul eltünteti a történetből. A nyomozó karakterénél még zavarba ejtőbb és még feleslegesebb (noha korábban azért elfogyasztott pár mellékszereplőt) a krokodil kurtácska fellépése egy saját, önálló fejezetben, de az legalább szórakoztató valamennyire. 

Thomas Harris utoljára 13 évvel korábban írt könyvet, a Hannibal ébredését, de már annál is erősen rezgett a léc, a művei egyre gyengébben muzsikálnak, ahogy telik az a rohadt idő. Persze nem ő van van így vele egyedül (hanem Frederick Forsyth is – kd. A Róka.). Ha 79 éves koromban még írom ezt a blogot, hát biztos jóval kínosabb lesz ez is.

7/10

Thomas Harris: Cari Mora
General Press. 2019. 319 oldal

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük