Dean Koontz: A tiltott ajtó – Könyv – kritika

Dean Koontz: A tiltott ajtó

Jane Hawk immár a negyedik kötetben veszi fel a harcot az amerikai politikai és gazdasági élet legfelsőbb szintjét érintő összeesküvéssel. Kedvenc igazságtevőnk az USA első számú közellenségének csöppet sem irigylésre méltó pozíciójából startol. És eléggé fáradt is.

Mint ahogy a könyv eső fejezetei is megfáradtak: a fogalmazás egyértelműen slendrián. A szöveg már az első jelenettől kezdve csöpög pátosztól, elárasztják a főhősöket illető, túlzó pozitív jelzők. És beficcennek fordítási hibák is. Ki a frász hallott már például tekintélyemberről?

Aztán érdekes módon, egyszer csak normalizálódik a helyzet, és ezek az anomáliák jórészt megszűnnek. Ezt mégis hogy sikerült összehozni? Ki hallott már olyant, hogy egy könyv elejét csapják össze? Mindegy.

Végig megmaradnak viszont a fellengzős és nagyzoló hasonlatok. Az előző rész (ld. Dean Koontz: A görbe lépcső) érzékletes példája után nincs kedvem újra strapálni magam, de kábé, ha például elzümmög a főhős feje felett EGY darab nyomorult légy, akkor az olyan mintha KÉT dübörgő bombázószázad tenné ezt fülsüketítő hangrobbanások kíséretében etc, az abszurditásig felnagyítva a hétköznapi dolgokat. Ráadásul mindez kb. oldalanként megtörténik, minduntalan kizökkentve a cselekményből, amíg megállsz egy-egy pillanatra és álmélkodva megállapítod, hogy ez már megint micsoda egy ordas nagy baromság.

Ugyanakkor a könyv alapjai változatlanok. Gyors, pörgős és izgalmas thriller. És a korábbi kötetek önismétlő felépítésen (becserkész-kikérdez-kipurccant) is csavar egyet a szerző, Jane most a fiát akarja megmenteni, mielőtt az összeesküvők karmai közé kerülne.

Az excentrikus multimilliomos és pótdada szerepében pedig Cornell Jaspersen igazi telitalálat, (kérem és köszönöm) Travis-szel való kettősük, talán mert hétköznapiságával annyira elüt a könyv többi részétől, a történet legtetszetősebb része.

A rosszak természetesen nagyon rosszak. Az összes. Aljasak, rosszindulatúak és ráadásul még mocskos szexmániás dögök is. Mi több, Gottfrey radikális nihilizmusáról szó szerint kimerítő tájékoztatást kapsz. Kb. ugyanolyan visszatérő elem, mint az ostoba hasonlatok. És amikor mások előtt sorozatosan elszólja magát bizarr életfelfogásáról, az már a rossz vicc-kategóriát súrolja.

Dubose és Jergen előző kötetben megismert (és megutált) kettőse viszont továbbra is szórakoztató a maga fura módján. És míg olvasod abszurdba hajló társalgásukat, közben eltűnődhetsz azon is, hogy Jergen vajon csak a következő kötetben lövi majd szét öntörvényű társa fejét, vagy már ebben megteszi.

Az előző kötet ikreiéhez hasonlóan most is vannak a fő sztorival párhuzamos és semmibe futó cselekményszálak. Sőt, olyan alaposan kidolgozott karakterek is, akik félúton, teljességgel céltalannak tűnő módon mennek a levesbe. Ez olyan, mintha elkészítenél egy ínycsiklandozó vasárnapi ebédet, majd miután végeztél vele, az egészet kihajítanád az ablakon. Aztán állhatnál neki a főzésnek újra. WTF?

Cserében a thriller rész nagyon jól működik. A hosszúra nyúló, csavaros akció-jelenetek alaposan kidolgozottak. Nem is beszélve a könyv végi vad mini-apokalipszisről, ami már-már horrorba megy át. Jane, tudod jól, megállíthatatlan, de egyáltalán nincs könnyű dolga.

7.7/10

Dean Koontz: A tiltott ajtó (Jane Hawk 4.)
XXI. század. 2019. 464 oldal

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük