Frederick Forsyth: A Róka – Könyv – kritika

Frederick Forsyth: A Róka

A nyugalmazott hírszerzőt visszahozzák még egy utolsó akcióra. A VILÁG LEGJOBB HACKERE, egy Asperger-szindrómás angol srác ugyanis feltöri az amerikai hírszerzés szupertitkos adatbázisát. (Ez nem jó hír.)

Na most, ha azt hiszed, innentől kezdve jobbra-balra hackerkednek, akkor tévedsz, a világ legjobb hackere például az egész könyvben egyetlen árva mukkot sem szól. A visszahívott hírszerző pedig egészen pontosan 70 éves.

Ugyancsak gyanúra ad okot az átlagosnál nagyobb betűméret, amely ugyebár nem a legaprólékosabban kidolgozott történetek előhírnöke szokott lenni.

A főszereplők mind nyavalyás angolok! (Na jó, ez nem számít.)

De nézzük mi van a mérleg másik serpenyőjében! A másik serpenyőben maga Frederick Forsyth csücsül, a világ egyik legjobb kémregény-szerzője. Vitán felül. A Sakál napjával kezdve vagy harminc éve olvasom a könyveit és eddig még sosem csalódtam. Khm, eddig.

A teljes hitelesség, Forsyth fő erénye még megvan. Láthatóan mindennel képben van, a hírszerző szervezetektől a különleges alakulatokon át a jelenkori kiber-hadviselésig. Az amerikai, orosz és koreai politikai helyzetig.

Csakhogy a könyve olyan, mintha egy komótos 19. századi nagyregényt olvasnál. Nem jelenetek követik egymást benne, hanem a szerző szép alaposan elmagyarázza a cselekményt. Ettől az egész tanmese jelleget ölt. Főképp, hogy az Egyesült Királyság saját politikai súlyát messze meghaladó akciókat hajt végre a legismertebb lator államok ellen, ami a realitásokat figyelembe véve inkább a szerző rózsaszín vágyálmainak tekinthető, mintsem hihető alaptörténetnek.

Néhány szereplő és cselekményszál mintha csak kötelező klisé lenne: a genya orosz ellenlábas a múltból vagy a bágyadt fellángolás két mellékszereplő között.

És hiszed-e vagy sem, a könyv, a hibái ellenére mégis olvastatja magát. Ez meg hogy a jó büdös francba történhet? Hogyhogy nem érted, hogy mégis miért olvasod tökre kíváncsian tovább?! Valaki magyarázza meg gyorsan!

Amikor: 

Van egy jelenet, ami érzelmesnek mondható: a mentőakció.

Van egy jelent, ami még tovább leng ki az érzelmi skálán, egészen a túlzó szentimentalizmusig, de ezen kívül semmilyen célt nem szolgál: Benny Drake tizedes temetése.

Van egy jelenet, amelyben az érezhető ellenszenvvel kezelt bumburnyák amerikai elnök (nem Joe bácsi, vigyázat, hanem az eggyel korábbi) – aki hiú és mogorva alaknak tűnik, épp mint való életbeli mása, mégis – kirívó udvariassággal szólal meg. Na persze, ez talán akkor se sikerülne neki, ha egész nap glaszékesztyűvel vernék a fejébe a jómodort.

Ez a három jelenet a kivétel. Az összes többi a minden feszültséget nélkülöző, langyos és kiszámítható monotonitás egészen a kurta-furcsa, alibinek tűnő lezárásig.

Amikor a sztori olyan, mintha egy öregember írta volna, aki azért rutinból bármikor kicsap az asztalra még egy könyvet.

És akkor, íme, ez az az ihletett pillanat, amikor a neten gyorsan rászörcsentesz, mikor is született vajon a jó öreg Frederick Forsyth.

7/10

Frederick Forsyth: A Róka
Alexandra. 2019. 313 oldal

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük