Daniel Silva: A másik nő – Könyv – kritika

Daniel Silva: A másik nő

Szerinted működhet egy kémregény-sorozat, ami a 18. részénél tart jelenleg? Schimansky. Én kb. a 7. résznél csatlakoztam be, és habár meszeiről ordított a sorozat küteteiről, hogy egy kaptafa az összes, mégis, amint elszaladt 100 oldal bármelyik részből, azt vettem észre, hogy nem tudom letenni. Aztán pár kötettel később már 100 oldal sem kellett hozzá, mintha a szerző menet közben egyre profibb lett volna, rögtön az elején lebilincselt. (Miközben a történetek alapfelépítése tulajdonképpen tök ugyanaz részről részre. Érdekes ám.)

Na, ez az első könyv, ahol ez nem jött össze teljesen. Nyilván nem lehet mindig arab terroristákkal összeakasztani a bajszot, akik hol ezt, hol amazt a fővárost akarják a levegőbe repíteni, kell egy kis változatosság néha. Azonban a brit hírszerzés soraiba beférkőzött orosz tégla utáni hajtóvadászat elég vérszegénynek tűnik a sorozat korábbi, jóval jelentőségteljesebb eseményei után. Nem beszélve arról sem, hogy az izraeli titkosszolgálat, és főhősünk, Gabriel Allon részvétele is erőltetettnek hat az ügyben, mintha az izraeliek csak oda lennének löködve egy kellemetlen szagú, bűzlő szőrkupachoz mondván nekik: nesztek, skacok, igaz, hogy a mi sarunk, de ti csak azért takarítsátok fel!

Annyira rossz? Nem egyáltalán nem, csak kémregény helyett inkább olyan, mintha krimit olvasnál. Egy helyenként egészen izgalmas krimit. Amelybe még minden kémregény-fogyasztó régi ismerőse, a legendás Kim Philby (ez a hülye pöcs) is belekeveredik.

Szóval nincs azzal különösebb probléma, hogy egy kissé visszafogottabb, kicsit lassabb fordulatszámon pörgő, kevesebb akcióval operáló epizód keveredik a sorozat kötetei közé.

A probléma inkább abban áll, hogy Gabriel Allon, a legendás izraeli mesterkém minden józan emberi számítás szerint is kb. a 70-es éveit tiporja jelen események idején. Az előző részben kinevezték a Moszad igazgatójává. Valószínűleg, ha elbotorkál a az udvar végében a retyóra, akkor is két század kommandós kíséri, miközben a budi fölött oda-vissza röpköd egy F-35-ös repülőszázad. Ezzel szemben Allon, a Közel-Kelet legismertebb fizimiskája, számos csúnya és gonosz állam első számú célpontja, mégis saját kezűleg intézkedik minden csip-csup ügyben, vígan grasszál Európa és Amerika nagyvárosainak utcáin, miközben  testőreit mindig gondosan elhessegeti maga mellől, megkönnyítendő temérdek rosszakarója dolgát.

Sőt, az agg, kissé már rozoga hajdani likvidátor, akire a könyvsorozat szerzője elegánsan csak mint a középkorának legeslegeslesgeslegvégén járó személyként utal, akkor is előzékenyen eltávolítja maga mellől alaposan kiképzett csapatát, amikor végső leszámolásra indul. Egymaga. Többek ellen. Hát nem baromság? Ugyanez volt egyébként az előző kötetben (Kémek háza) is. A szerző láthatóan képtelen elengedni kiöregedett főhősét, viszont ha a villámgyorsan nem talál ki valamit (voltak egyébként pár könyvvel ezelőtt kósza próbálkozások Mihail cimborája, a sármos likvidátor előtérbe hozatalára, de hamar behaltak) dédelgetett sorozatának főszereplője nemsokára az aggok házából fog járókeretestől kilógni, hogy jól ellássa a baját (járókeretével) valamely a hazája ellen fondorkodó gaz bitangnak.

7.8/10

Daniel Silva: A másik nő (Gabriel Allon 18.)
Vinton. 2019. 448 oldal

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük