R. F. Kuang: Mákháború – Könyv – kritika

Kína pár ezer évvel előre a jövőben? Egy katonaiakadémiás-kiképzős fantasy-ben? Kb. Mitikus császárok, emberfeletti hadurak, sámánizmus? Igen, a Mákháború második felében. Az elsőben suliba jársz. A szereplők tinik, tehát ifjúsági fantasyről van szó, de szerencsére, úgy TŰNIK, a jobbik fajtából.

Rivalizálás, genyó tanár, genyó osztálytárs, mind pipa, de nincs semmi túltolva. A lényeg a kiképzésen van: harcművészetek, taktika, stratégia, ilyesmi. Szerelem és szex ZÉRÓ fokozaton. Nem is arról van szó, hogy R. F. Kuang szemérmes lenne, hanem mindkettő teljességgel ki van innen satírozva, mintha sose hallott volna róla senki. A legdurvább egymás iránti érzelem a lagymatag barátság. Romantikus lelkületűek tehát erős hiányérzettel fognak küzdeni.

Némi óvatos rendszerkritika is megfigyelhető a sorok között R. F. Kuang részéről a mostani Kína kapcsán: ha mindenben a túlzott egyformaságra törekszel, akkor rengeteg hasznos dologról lemondasz. A Mákháború esetében ez a hasznos dolog a sámánizmus.

A könyv második felében a légypiszoknyi Mugeni Föderáció (erős japán hatást árasztva magából) megtámadja a hatalmas Nikant (Kínát) immár harmadszor pár évtizeden belül. R. F. Kuang története történet pedig önmagába roskad. Előkerül egy csomó mitikus lény, egy szekérderéknyi sámán, rengeteg hiszti, sértődékenység, és Kuang, aki eddig folyton minden stratégák öregatyjával, Szun-cével példálózott, képtelen leírni egy hadmozdulatot úgy, hogy az ne lenne gyerekesen együgyű.

Már eleve csak röhögsz azon, hogy a miniatűr ellenfél tízezer katonával akadálytalanul végigmasírozik a fővárosig, mialatt a tizenkét tartományból álló böhöm nagy Nikan nem tud összeszedni egy sereget ellenük, mert minden tartományúr a saját területét védelmezi (a semmivel szemben.) A trónon ülő ravasz és körmönfont Nőstényvipera pedig lapít mint szőr a fűben.

Ahogy a Mákháború története a valóság talajáról egyre inkább a szellemvilág felé emelkedik, úgy lesz egyre kézzelfoghatatlanabb és zavarosabb a sztori. Ostoba hadműveletek, felfoghatatlan tömegmészárlások, értelmetlen árulások követik egymást és szép lassan minden, ami korábban történt, jelentőségét veszti, mert az istenek hatalmával szemben már a hadseregek is jelentéktelenné silányulnak.

Kérdés, mi értelme egy olyan könyvet olvasni, ahol szép lassan minden jelentéktelenné silányul? Hát nem sok. Az egyszerűség és a sajnálatos párhuzam kedvéért emeljük át ide egy korábbi kritika (ld. S. A. Chakraborty: Bronzváros) lényeglátó megállapítását, kiköpött ugyanaz a szisztéma ugyanis. (Kivéve, hogy az már rögtön az első pár fejezetet követően élvezhetetlenné válik.)

„Egy fiatal női szerző. Egy egyedi alapötlet. Egy egzotikus világ. Csak semmi szex! És egy kipukkadt léggömb.”

6.5/10.

R. F. Kuang: Mákháború (Mákháború 1.)
Agave Kiadó. 2019. 572 oldal