Tracy Townsend: Kilencek – Könyv – kritika

Tracy Townsend: Kilencek

Végre egy fantasy, amiben nincs varázslat. Van helyette ellenben némi misztikum és egy egyedi alapötlet: egy könyv, ami önmagát írja. Legalábbis látszólag. Hiszen ki más is lehetne a szerzője egy efféle munkának – egy olyan világban ráadásul, amelyben tudomány és vallás összeolvadt, a templomok a tudás fellegváraivá váltak, és ahol a stációk helyett logaritmikus egyenletek vannak a falakra mázolva – ha nem maga az Úr? Legalábbis gyaníthatóan.

Megvan az a régi zsidó legenda, amely szerint a világ sorsa harminchat igaz ember vállán nyugszik? Nos, úgy néz ki, ebben a világban kilencre redukálódtak. A könyv titokzatos szerzője az ő sorsukat rója a lapokra. És persze akadnak olyanok is, akik Isten terveit akarják megberhelni, még ha kapásból egyértelmű is, hogy ilyesmit tervezve általában csak gondot okozol saját magadnak.

Elsőre azt hiszed, a helyszín a mi világunk kicsavart, enyhén steampunk mása, (Igaz, ami igaz, a mi világunkban sem jönne rosszul, ha a papok homárkodás helyett inkább a tudományokkal foglalkoznának.) De aztán kiderül, hogy ez egy párhuzamos világ, mert létezik még két másik faj is az ember mellett. A faemberek, oké, ők némi tápoldattal még elmennek. A másikak viszont, az aigamuxák, a könyv legnagyobb, nevetségbe fúló öntökönlövései. Azok ugyanis a TALPUKON viselik a szemüket, és ha NÉZNI akarnak, akkor kézen kell állniuk. Ennél evolúciós szempontból még az is jóval hasznosabb lenne, ha a saját seggük likán kandikálnának kifelé.

Ezen az értelmetlen hülyeségen túl más különösebb gond nincs a könyvvel. Még ha a cselekmény nem is ér fel teljesen az alapötlethez, és helyenként kissé naiv, a könyv hozza az átlag fantasy színvonalát. Van egy pont ugyan, ahol kissé zavarossá változik, mintha egy képregényből hiányozna pár oldal, én például elkezdtem bőszen visszalapozgatni, hogy mi a szar van, de később a cselekmény magyarázatot ad a miértre, és onnantól nagyjából minden rendben. Az írás gördülékeny, bár nagy néha azért becsúszik egy-egy tök értelmetlen mondat is.

A fordulatok nagy részét előre kitalálhatod, de azért akad egyszer-egyszer olyan is, ami képes megdöbbenteni. A karakterek, a sablonosságuk mellett is – tolvaj, tolvaj, alkimista, tolvaj, – hordoznak egyedi ízeket, a koraérett és praktikus gondolkozású Rowena és a zabolátlan, öntörvényű Rare mindenképpen kiemelkedik közülük.

A végére érve pedig mindenki megnyugodhat: marad még bőven ellenlábas és az Úr szándékai – legalábbis egyelőre – kifürkészetlenek maradnak.

Végezetül pedig az aigamuxáknak szeretném küldeni sok szeretettel Annie Lennoxtól a Walking on Broken Glass c. számot.

7.2/10

Tracy Townsend: Kilencek (A sors tolvajai 1.)
Főnix Astra, 2019. 384 oldal

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük